Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 27.
Még csak meg sem adta a szokásos tiszteletet a „nagyságolással". "Magának" mondta. Olyan volt ez az egyetlenegy mondása, hogy szinte megrengett tőle a föld. Egy egész világ omlott össze tőle. Már nem az úrnő meg az intéző volt szemközt egymással, hanem az asszony, meg a férfi. Igy nem maradhattak sokáig együtt. Az asszony zavartan keresett ürügyet és elküldte az intézőt.
JÁNOS: Katicám ... édes ... tudom, hogy nyomorult vagyok ... de még férfi vagyok! JÁNOS: Minek?... Hiszen olyan jól esik a tüzes, forró fejemnek ez a friss tavaszi levegő. János, Katica, Ida, Riza, később Jenő Mindketten ünneplőbe vannak öltözve. JÁNOS: Jobban rá kellett volna vágnia! IDA: Mért? JÁNOS: Kővel dobálta meg a lovat ... IDA: A rossz gyerek ... Mi már kibékültünk.
Nézze, itt van egy pár szép vastag szál, nagyon friss, tartsa a tányérját. Ha az ember azt mondja, nyolcra itthon leszek, akkor nyolcra legyen itthon. Miért más az, ha magáról van szó? Most már megmondhatja. Kiváncsi vagyok rá. Azért más, mert én férfi vagyok; a ház feje vagyok: azt tehetem, amit nekem tetszik; vagy nem?!
Maga is letelepedett az ágy mellé s a szakajtó rongyba gyömöszölt eczetes tormát ő szorította le a saját két nagy vörös kezével a gyermek szemeire. A gyermek magasra dobta magát az ágyon s hörgött perczekig, mig össze tudta szedni magában azt a hangot, ami végtelen fájdalmának megfelelt. Akkor borzasztót kiáltott, mint egy férfi, akit fejbevágnak s felült az ágyban.
Vagy ötven-hatvan ember erősen fegyverkezve, részint a vármegyei hajdúk öltözetében, részint bányai katonák és polgárok közelgének feléje. Honnan s ki vagy? Kérdé egy magas férfi, a csapat vezére, és szava, bár abban tagadhatatlanul jóság hangzott, még rettentőbb vala, mint a haramiáé.
A következő napon szép üde tavaszi reggel volt, midőn a vendégek megérkeztek. Egyike azoknak, mikor az ember élvezettel szivja be a levegőt, s tüdejét mintegy tágulni érzi a tavaszi szellő fuvallatára. Klára és Dózia a muszelin-függönyök mögül nézték az udvarra robogó fogatot, melyről három férfi ugrott le.
A férfi csendesen mázsált, egész nap fülére huzva mindig a nagy kongó raktárban a gyapot sipkát, mintha nem csak a levegőtől félne, hanem a hangtól is. Idegenkedve nézett mindenkire s meg volt győződve arról, hogy itt tréfát üznek belőle, a mióta bevonult az asszonnyal, meg azzal a hülye gyerekkel, a ki csak ugy az ágról, vagy honnan szakadt reá.
Mikor a férfi eltünt a szeme elől, leeresztette a kötényét; virágai lehulltak a földre. Aztán két sűrűn összehajtott papirlapot vett ki a zsebéből. Az egyik egy express küldött levélnek a fogalmazványa volt; ezt a levelet egy héttel ezelőtt ő írta az apjának. A másik az a távirat, amelyet ma kapott Van der Kerkhoven úrtól.
A férfi csüggedt, sötét arczczal bámult rájuk s visszafojtotta a sóhajtását, hogy ne zavarja őket. A jenerál az ágy szegletére ült s ugy összehuzta magát, mintha nem akarná észrevétetni, hogy itt van. Nagy fejéhez mérten aránytalanul kis szemeivel a gyermekek felé pislantott néha s megijedt, amikor egyet nyikorgott sulyos teste alatt az ágy deszkája.
A Nap Szava
Mások Keresik