Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 27.
Istenem, Istenem! siránkozott az öreg asszonyság, hogy nekem esik ez a két hatalmas férfi, mintha rászorulnának az én tanácsomra! Ez nem felelet, mondá Atlasz úr mogorván.
A két férfi feltünő hideg meghajlással köszönté egymást. Bocsánatot kérek, hogy itt falun zavarom, kezdé Eszthey, mialatt bementek a házba s az ügyvéd szobájába vezeté vendégét. Mindenkor és mindenütt szolgálatára állok méltóságodnak, viszonzá Holcsi udvariasan, helylyel kinálva meg a grófot, Ön ismer engem? Van szerencsém látásból.
Ne érts félre; nem arra vagyok kíváncsi, hogy kicsoda... Úgyis tudod. Megmondjam? Úgy tett az asszony, mintha ezt nem hallotta volna. Sietve magyarázta. Nekem tudniillik azért kellett most idejönnöm, hogy elhódítsalak valakitől, akit nem ösmerek. Ez alaposan megtörtént. Meg lehetsz elégedve. Kis ideig csend volt... A férfi szólalt meg újra. Eszerint összeesküdtetek ellenem. Mit mondott neked Edit?
A reggeli kávé után kifelé tartottam már a kávéházból, amikor a tulsó sorokból a nevemet hallottam. Előbb egy férfi kiabált, azután egy nő is. Visszafordultam, áttörtem magamat a még tegnap estéről halomra rakott székek közt s amikor asztalukhoz értem, alig-alig tudtam megismerni őket. Egy régi házigazdám s az özvegyasszony nővére ült az asztal mellett.
Nóra rontott be barátnőjéhez villogó szemekkel, égő arccal, extázistól kicserepesedett ajakkal a művész, akar-e a feleségem lenni, édesem? Nóra szemérmesen elfordította a fejét, néhányszor halkan köhintett, azután odaborult a férfi vállaira. Meg tud-e nekem bocsájtani? Dömötör János térdére ültette az asszonyt és emlékeztette őt Hellmer professzor műtermére. Majdnem sírtak.
Az asszony erre még jobban megijedt. Nem te! nem engedlek... A férfi kibontakozott s indult lefelé a lépcsőn: Menni akarok. Lenn a vizben állva várta meg, mig elővezették a lovat, fölkapaszkodott a nyeregbe s nekivágott a tengernek. Az asszony pedig végig esett a kis cseléd mellett a kövön s nyitott szemmel és hangtalanul lihegett.
Azt akartam, hogy még jobban tessem neki; hogy még jobban szeressen; hogy erdei kirándulásain is megszokjon és nélkülözhetetlenné váljak neki. Hogy mindig ott lehessek mellette. Ez sikerült is, mert ma olyan vadász vagyok, mint akármelyik férfi.
A férfi korán feküdt, hogy ereje legyen holnapra, a mikor az következik, hogy az ember kiveszi a termésből a szemet, hasznát látja a mult esztendőnek. Reggel kimentek a szérüre és a mikor az ég rámáján fölbukkant a nap, már puffogott mindenfelé a szalma kalászos felén a hadaró, ritmikusan, megczifrázva, mintha három-négy kovács verné az üllőn a lágyvasat.
Maga csak türje, hogy Frank lemarházza hölgyek jelenlétében, maga csak türjön mindent, maga arra való; hanem nékem ilyen ember nem kell. A férfi a lányra bámult, s elkényszeredetten vont vállat. Bennről pedig hallatszott a csoszogás, hogy jön a házmester, kinyitni a kaput. Klein Efraim rabbinus urhoz beszaladt a gyerek az udvarról s mondta, hogy uri asszonyság jön. Délután volt.
Ön nemes szivü, lovagias férfi, a ki egy anya kétségbeesését fel tudja fogni; nekem van egy gyönyörü szép leányom, a kit nagyon féltek a huszároktól. No már arra lovagias szavamat adom önnek asszonyom, hogy az ön leányának semmiféle bántódása nem fog történni. De csak mégis nagyon félek, mert gyönyörü szép leány ám! Aztán nem lehetek mindig mellette, hogy őrizzem. Éjszaka rám ronthatnak.
A Nap Szava
Mások Keresik