United States or North Macedonia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Leginkább azt nézte, hogy ifjabb Novoszád Ferenc meg a szobaur hogy játszanak a Lenkével. Dobáltak neki kukoricát és tanitották. Délfelé gyakran mondta a szobaur: A fene egye meg ezt a Lenkét. No, Novoszád ur már megint nem dolgoztunk semmit. Majd haragszanak a kuntschaftok. He-he-he. Az enyéim nem felelte a szobaur és komoly lett és a vászon elé ült.

Eljött a krumpli-szüret, a mikor a termés fel lett szedve, igy szól a jószivü öreg ur udvarmesterének: „Ezt most osszátok ki a szegényeknek, hadd lakjanak jól; mert a kik jóllaktak, azok a félkertben is kisétálhatják magukat.“ Bezzeg nem is mondták többé az egriek, hogy krumplis érsek. Az öreg Balogh.

Ezt a férje is megerősitette s hozzátette, hogy a felesége kitünő nevelésben részesült s ha egyebet nem is, de az ilyen vad ficzkóknak legalább a nevelést illenék respektálni. Az asszony sóhajtott s lemondással nézett végig rajtunk, javíthatatlanokon, miközben kereken kimondta a véleményét: Kutyából nem lesz szalonna.

Igazán mondod ezt, Dózia. Nem érzed szükségét, hogy bizalommal légy hozzám? kérdé meghatott hangon Hermance és megölelve őt, a pamlaghoz vezette, s leült és maga mellé vonta. Nem tudom, mit akar tudni, grófné. Miért hívsz grófnénak, eddig mamának neveztél. Mi változott azóta? Nem tudtam czímét, rangját, míg most tudom, kivel beszélek. Az nem változtatja meg viszonyunkat.

Az este másfélóra hosszat betűzöm a vasuti menetrendet s annyit sem tudok kisütni belőle, hogy miképpen lehet eljutni innen Árokszállásig, most pedig, a mikor mulatni akarok, másfélóráig kell hallgatnom ezt a szamarat, aki még butább, mint a menetrend! Mi ütött beléd? Elment az eszed? szólt Cipriani elbámulva. Beszélj velem tisztességesen, vagy ha részeg vagy, eredj haza.

Késő estig folytatá mindazonáltal nyomozásait az üldöző csapat, de már déltájban minden nyomát a zsiványoknak elveszté, csak annyit lehete hitelesen több körülményekből kitudni, hogy ezek Mármaros határbérczeibe vonták magokat; ezt izené Karácson Nagybányára: javalván Mármaros vármegyét megkérni, hogy szokott dughelyökből kergesse ki a neki leginkább rettenetes gonosztévöket.

Azután azt a kérdést vetette föl, ha az ügyvédnél teendő látogatása nem vezetne eredményre, mitévő lesz akkor? És erre nem tudott magának felelni. A rendőrséghez nem fordulhatott, mert tiltotta ezt neve, állása, kiléte és az ügy, mi felette kényes volt, s nem adhatta azt a világ nyelvére.

Magához intette a terciáriust és négy darab ezrest csusztatott a markába. Monsieur Dömötör köszöni a kölcsönt. Vegye feleségül a korcsmárosnét. Üdvözlöm a menyasszonyát. Lőrinc keserűen nevetett. Késő. Megszökött a bestia egy tűzérőrmesterrel. A bárónő nem is hallotta ezt, annyira tele volt a maga boldogságával. Beült a kocsijába. Adieu szerelmem, holnap a viszontlátásra, János.

Annyit zaklattam érte, hogy egyszer türelmetlen lett és így kiáltott fel: Istenem, keressen valakit!... Abban a percben el is hallgatott, de már kimondta. S az én agyvelőm egyszerre megdermedt, a szívem meghiggadt, elnémult. „Keressek valakit!"... Kiegészítettem: aki olyan lehessen, amilyennek én őt és csak őt kivánnám... Egyre ezt ismételtem magamban: „keressen valakit... keressen valakit..."

Amikor kértem, hogy pihenjen, letörölgette keze fejével homlokáról a verejtéket és végtelen gyöngédséggel ezt kérdezte: Úgy-e, drágám, már nem fáj olyan nagyon? Mit felelhettem? Lelkem mélyéig éreztem, hogy sebem neki is fáj, igyekeztem hát megnyugtatni, hogy ne fájjon neki az én fájdalmam. Késő estére tudott bevonszolni Osztrokra.

A Nap Szava

nagyokat

Mások Keresik