United States or Montserrat ? Vote for the TOP Country of the Week !
A rabló-romantikának tápot nyujt bár, de legalább közelebb hozza az olvasót az eddig szerepelt varázslók, hosszúszakállú remeték és titokzatos tündérek helyett a valóságos élethez. Míg más olvasóközönségek királyokkal, méltóságos lordokkal és ladykkel álmodják álmaikat Scott Walterék jóvoltából ősrégi várak zajában és ragyogásában, addig a magyar közönség jól mulat a Zöld Marczi csinytevésein.
Azt mondom, hogy szegény elhagyatott árva, a mint hogy úgy is van. Ismerem gyermekkora óta, s most egyelőre itt marad. Mint Veronika társalkodónője? kérdé gúnyosan Eszthey. Az a társaság, hol eddig élt és mozgott, nem nagyon ajánlja őt erre a szerepre Veronika mellé. Hermancera nagyon rosszul hatottak e szavak s még inkább a hang, melyen azok kifejtettek.
Egy nem remélt és váratlan fölfedezés annyira-amennyire még e nyomorúságos helyzetben is megörvendeztetett, az ugyanis, hogy fel tudtam húzni sérült lábamra a bakancsomat és nem fájt. Sántikálnom kellett vele csakúgy, mint eddig nélküle, de nem fájt és ez már nagy dolog volt. Az az átkozott folt, mellyel legelejétől kezdve elkeseredett harcban álltam, mintha eltűnt volna. Csöppet sem szorított.
Egész élete oly harmonikusan folyt le eddig, hogy sohasem készített előre terveket. Minek? Hisz soha egyetlen akadályra sem talált, s a mire vágyott, azt rendesen minden nehézség nélkül el is érte.
Azonban megmaradok azon a különben elég keskeny értelmi-ösvényen, mely már eddig is legcélirányosabbnak bizonyult. Erről még beszélünk, Regina máskor. Ma még bajos erről beszélni, mert egyelőre ide vagyok parancsolva és itt kell maradnom. Úgy?... Neked is parancsolnak? Meghiszem azt! Te nem vagy cseléd a bácsidnál... mégis parancsolnak? Persze! Nem látod, hogy katona vagyok? Látom.
Mi tűrés-tagadási, egy-két box, pofon, fülrángatás, rúgás, mi ördög ilyenkor kijár egyiknek-másiknak. A bornyúk se jól állnak. A rózsák nem fényesek. A szerencsétlen cinező, aki soha eddig parádéban ki nem rukolt, lefelejtette a nagybornyú alul a kisbornyút, a virslit a balváll dragonjára húzta, a csákószíj csatja pedig épen az ellenkező oldalon van.
Nem telt bele tíz perc és már aludtam is. A háború óta ezen az éjszakán aludtam legelső ízben úgy, hogy egyetlenegyszer sem ébredtem fel, sem pedig fel nem ébresztettek. Eddig minden áldott éjjel felvert egyszer-kétszer a hirtelen felhangzó alarm. Persze aztán hiába sült ki, hogy ok nélkül való riadalomról van szó az álom egy egészséges darabja akkor már az ördögé volt.
A mint belépett az ajtón, már idegessé lett a nagytekintetü férfiú s meg se hallgatta a hebegését. Nem lehet kérem, a mi üzletünk nem előlegekre van építve. A nélkül nem dolgozhatom... Szomorú, de nem tehetünk róla. Sóhajtva ment haza, egyszerre eloszlott még az a kis önérzete is, a mit eddig olyan féltékenyen ápolt.
Bújkáló utamnak itt-ott mindjárt az első percekben akadtak állomásai és ezekből meggyőződtem, ami sejtelmem formájában már eddig is élt bennem, hogy a csatatérnek ezen a szerencsétlen szakaszán, fájdalom, nem mi maradtunk az urak... Halott katonák hevertek a bokrok között. Oroszok is.
Amint kijelölt helyünket a táborban elfoglaltuk és komócióba tehettük magunkat, azonnal levetettem a bakancsomat. Azt reméltem, hogy talán a kapca gyűrődött össze a folt tájékán, azért szorít most jobban, mint eddig, de bizony a kapca símán fogta körül a lábamat.
A Nap Szava
Mások Keresik