United States or Palestine ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem biz e, bátyám, nem rosz, hanem mivel félig elégett én bizony megemlékezve bátyám egykori intéséről ujra akartam gyujtani. Hja öcsém, az Kehidán volt, most Pesten vagyunk, itt el lehet színi az egész szivart, mondá az öreg ur. Deák Ferencz és a falusi publicista. Feljött vidékről a Nyir oráculuma Pestre, szétrugni az országgyűlés között, a hogy mondá.
Nem kerestem. Eszembe sem jutott. De aludt és valami számlával jöttek; nem akartam felkelteni; tudtam, hogy úgyis csak fizetne, belenyúltam a zsebébe a tárcájáért és ekkor kiesett a tárca mellől egy levél. Aznapi levél. A bérlő felesége írta. Küldönccel küldhette. Abból mindent megtudtam. Amikor fölébredt, mert én nem keltettem fel, odaadtam neki azt a levelet és megmondtam, hogyan jutottam hozzá.
Azt akartam, hogy még jobban tessem neki; hogy még jobban szeressen; hogy erdei kirándulásain is megszokjon és nélkülözhetetlenné váljak neki. Hogy mindig ott lehessek mellette. Ez sikerült is, mert ma olyan vadász vagyok, mint akármelyik férfi.
Harapjam el a nyelvemet, ha azt akartam mondani! kiáltott az öreg hölgy fölpezsdülve. Sándor igazi földesúr, ha van igazi földesúr a világon; de nem régi ezt nem lehet tagadni; csakhogy annál nagyobb dicsőség, ha a régiek hozzá járnak tanulni és bámulni. Helyes beszéd, monda Atlasz úr és teljes kiengesztelődése jeléül ismét fejére húzta a bársony sipkát.
Most hát tudom, hogy teneked meg kellett volna engem „gyógyítanod" valami betegségemből, ami nem volt. És amikor beteggé tettél, azt hiszed, elmúlik a bajom, ha azt mondod: nincs tovább a játék. Bocsáss meg, nem így akartam. Azért kellett most megvallanod, hogy minden csak játék volt, hogy kiábrándíts. A lelkifurdalás bánt. De nem miattam, sőt még csak nem is Edit miatt...
A más szép gondolatai révén, talán kérhetek egy kis helyet könyvtára egyik zugában. Ezt a virágot önnek akartam adni, de most már nem adom. Nem akarok kvittelni önnel. Azt akarom, hogy adósa maradjak. Isten önnel, Monsieur Vidovics. Köszönöm, kisasszony, Isten önnel. S megindult az alsó ház felé. A leány folytatta útját, de pár lépésnyire megállt, s visszanézett.
Kit vágtam le puskaaggyal a felém rohanó tömegből, kit ütöttem le ököllel... nem tudom... Volt-e valaki a fiúk közül mellettem, vagy nem volt... Még Varga őrmester bömbölő hangját sem tudtam a borzalmas ordítozásban fölismerni. Most egy nehéz ütés tompa sajgása nyilalt tagjaimba. Lábon akartam maradni, de nem bírtam... Megtántorodva hátráltam vissza és belezuhantam valami bokrok közé.
A Nap Szava
Mások Keresik