Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 25.
E bölcs elhatározással sietett a közelgő pár felé, mosolygó arczczal, vidám tekintettel, nehogy Klára szeméből olvassa előbbi gyanakodását. De erre nem volt szüksége. Klára nem is gondolt arra, hogy férje oly hamar visszaeshetik hibájába; a mily nyilt és bizalmas lelkű volt önmaga, olyannak hitte Sándort is, s meg volt győződve, hogy gyanakodását tegnap örökre eltemette.
Irtóztató meggondolni, hogy oly szép, fiatal leány tizenhét éves korában örökre elbúcsuzzék az élet minden boldogságától! Ki tudja, nem lesz-e ott békésebb, boldogabb élete, mint a világban? mondá Esztheyné. Láttuk Oroszlay izgatottságát s arczának kétségbeesett kifejezését.
És most a legkeserűbb csalódáson ment keresztül, mert bár Oroszlay érzelmeiben már rég kételkedett, s az utolsó időben félig szétfoszlottak reménységei, mind a mellett sohasem tudta oly határozottan, mint Dózia vallomása után, hogy annak a szívnek szerelme, melyért ő életét adta volna, másé, s rá nézve örökre elveszett.
Mici, hogy az első időkben csak én lennék közülünk, hármunk közül, boldogtalan, no meg a gyermekek is, akik az apjukat vesztenék el; de csakhamar elmúlnék a ti számotokra minden jó és keserves megbánást ereznétek; hisz te nem az vagy, aki, ha Dinihez hozzámennél mert reménylem, ez magától értendő örökre beérnéd az ő kevés változatosságot igérő lényével.
Dó-zi-á-tól, rebegte halkan, s olvasni kezdett, mialatt mély csönd honolt a teremben. A levél a következőket tartalmazta: Sacré-Coeur, 12/9. 19.... Szeretett kedves grófnő! Onnét írom e sorokat, hol lenni egyedüli rendeltetésem a kolostorból! Beléptem a szent szűzek közé, s itt maradok örökre és fölveszem a fátyolt. Ne aggódjanak miattam, hogy híremet eddig nem hallották.
Képtelen voltam magamat megnyugtatni.... bántott a lelkiismeret amiatt a két orosz miatt akik ép úgy örökre elnémíthattak volna, mint ahogy ők örökre elnémultak. Nem lehet ez ellen tenni semmit: tökéletlen az ember és mindvégig az is marad... Elővettem tábori ásómat, a »spatá«-t s elindultam sírhelyet ásni az oroszoknak.
Nem volna bátorságom velük ujjat húzni s tűrök, a mig lehet, de végre mindennek megvan a határa! De ha nem szándékozik örökre leigáztatni magát, úgy jobb előbb, mint utóbb kitörni, mondá Kardos, ismét megtöltvén Somorjay poharát, ki azt rögtön föl is hajtotta.
Nem tekinthettem magamat, mint okát a gonoszságnak, a galád katonatiszt még tízszerte nagyobb bűnösnek tetszett szememben, ő volt feleségem gyilkosa, nem én, s ha az ártatlan sírba szállt, a bűnösnek tovább élni nem lehetett. Csupán az új boszú végrehajtása tartott vissza ezen tájékon, melyet örökre elhagyni szándékoztam.
Ez a gondolat visszaadta bátorságát; most már nem rettegett neje elé lépni, nem halogatta a találkozást; minden más érzést elnémított lelkében az egyetlen, ijesztő gondolat, hogy örökre elvesztette nejét. Midőn a paplakba érkezett, a plébános eléje sietett és lesegítette lováról. Hol van Klára? volt Sándor első szava. Elutazott atyjával, felelt a plébános komolyan, hidegen. Elutazott?
Ez legnagyobb vívmánya az újkori civilisatiónak. De jól van, várjuk meg a nagyságos apát-kanonok úr elutazását, annál inkább, mert vele valószínüleg elutazik e szerencsétlen nő atyja is, a dilettáns festő művész, és ő sem lesz útunkban. Elutazik! kiáltott Atlasz úr keserves arczczal. Van is eszében! Attól félek, hogy örökre itt marad s az én pénzemen játsza az urat.
A Nap Szava
Mások Keresik