Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 25.
De hogy ilyen nagy ur, azt meg sem hittem volna. Nefélsz Pista. Onnan ragadt pedig rá a mesék hőssuhanczának a neve, hogy őt sem tanitotta meg semmi és senki soha félni, vagy megijedni.
A gyerekek feljöttek az órával, Miklós még egy ideig maradt, aztán távozott »kezét csókolom«-mal. Meg is csókolta. A dolog oly egyszerű. Miklós csak itt, a nagy városban volt kevés ember. Oh, lent a falvakban, a házakban a fatemplomok mellett, már az egészen más. Az előzetes ügyek elvégzése után két heti szabadságot kért, elutaztak s öt nap múlva visszajöttek s rendben volt a dolog.
Neked kell eltartanod őt is, s a mint ismerem a vén ganefet, többe fog kerülni, mint egy asszony. Atyám, ne feledkezzél meg magadról, szólt Sándor fölpattanva. Csak úgy véletlenül szaladt ki a számon az a ganef szó, mentegetőzött Atlasz úr megszégyenülve. Tudod, hogy nem szoktam ilyen közönséges szavakat használni, de most fel voltam hevülve és nem tudtam, mit mondok.
Talán az éppen azért van, mert egy kötötte le figyelmét. Veronika nem akarta észrevenni a czélzást, sőt arcza mutatta, hogy nem is ad annak hitelt, s elhagyva helyét, végig pillantott ruháján. Megyek átöltözni, mondá válasz nélkül hagyva anyja szavait... Mikor volt itt Jakab? Néhány nap előtt... Ha megtudja, hogy megjöttél, talán még ma is látjuk őt.
Nem azért kerestem föl őt, de tudni akartam, van-e neki arról fogalma, hogy Dózia hova lett, miután Tornyosról, sőt Budapestről is eltünt? Dózia eltünt? kiáltott föl bámulva Enyingi, s mikor történt az?
Közönyös tárgyakról folyt a társalgás és ha Enyingi már nem lett volna tisztában a dolgok állásával, fölvilágosítja őt Jakab gróf elfogultsága, kit soha sem látott oly tétovázónak, mint az étkezés alatt.
Kitüntetésre is föl vagyok terjesztve arany vitézségi érmet fogok kapni. Minap öt sturmot csináltunk egymásután mind az ötben a legelsők között voltam és a legrettenetesebb gépfegyvertűzben kapaszkodtam fel szakaszommal az orosz Grábenekbe. Mulatni kezdtem a fiún. Miféle szakasszal méltóztatott kapaszkodni, mert amint látom, egyszerű infanteristának méltóztatik lenni.
Én, mint talán tudjátok, Rákóczi seregében szolgáltam együtt Karácson Tivadarral, azon izmos erős vármegyehadnagygyal, ki újonan üldözésünkre küldetett, vezérünk Szirmay vala, férje a most Huszton tartózkodó özvegy Szirmaynénak, atyja két leányának, és Szirmay István testvére; én az ő osztályában majdnem legvitézebb katona voltam, csak az egy Karácson mérkőzheték velem, sőt engem sokak előtt fölhaladni látszott, őt vezérünk nálamnál jobban szerette; ez, és vetélkedésünk gyűlöletessé tette előttem a daczos Tivadart, ki e felett még igen iparkodék velem felsőbbségét éreztetni.
Veronika szeme örömben villant föl e hirre, míg a fejedelemnő arczán az ellenkező hatás látszott; de a leányka nem vette azt észre, mert repült az őt vezető zárdaszűz után, alig várva, hogy Dóziát lássa, ki oly szintelenül és betegen jött elébe, hogy megdöbbent látásán. Miért keresett föl, grófnő? kérdé gyönge, fájdalmas hangon.
Ilka örömében nem is hallá a bojár végső föltételét s örömtől eltelve borult Judith nyakára, de ez sírt. Hát a kisasszony elmegy, én csak egyedül maradjak itt? Ilka megszáná szenvedése társnőjét, s kéré Bogdanut váltsa ki őt is, mind magáért, mind Judithért bő visszafizetést igérvén. Bogdanu hamar rá állott, kétszáz zechinért mindketten szabadok voltak de csak Bogdanu Gyurka hatalmában.
A Nap Szava
Mások Keresik