Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 25.
1 óra 50 perczig az órámat tizszer megnéztem; késik a gyalázatos! Oda kinn régóta két óra van már. 2 óra! üti már valahára. Most irtam le a kezdő betüt. De iszen holnap is nap lesz. És ez mindennap igy megy! Az ember be van fogva 8 órától délutáni kettőig. Csuda, ha meg nem bolondul bele az ember! Leányvár. 1440-ik évben jó s vig szüret volt mindenütt a Hegyalján.
Valami útfélének vagy akár csak ösvénynek is itt már semmi nyoma nem mutatkozott. Ki tudja, hány esztendő telt el azóta, hogy ezen a tájon utoljára járt élő ember. A porrávált tanya lakói nyilván ismerték itt a veszélyes és veszélytelen helyeket, ezek közül a szerencsétlenek közül azonban már csak ez a vörös Regina volt életben... Mehettünk valami egy óra hosszat.
Hány óra lehetett, amikor kényelmetlen helyzetemben végre mégis sikerült elaludnom, nem tudom. Nem szundíthattam azonban sokáig, mert még ugyancsak álmos voltam, midőn valamely ösztönszerű érzés hatása alatt hirtelen fölnyitottam szemeimet és fülelni kezdtem. Első benyomásom az volt, hogy talán álmodtam... néhány pillanat múlva azonban meggyőződtem róla, hogy nem érzékeim játékáról van szó.
Klára közölte gyámatyjával, hogy Dóziát nem tudta lebeszélni a misére való menetelről, s e szerint nem maradt egyéb hátra, csellel tartóztatni őt vissza, és együtt tervet főztek ki, mi lehetetlenné tegye Dóziának a távozást... Alig volt nyolcz óra, midőn Klára heves görcsökről panaszkodott szobaleányának, s megbizta, hogy hivja be Dóziát hozzá, mert nagyon szenved.
Tudom, hogy nincs, de mégis csak jó, ha világosság van... Vajjon hány óra lehet, fiú? Elékerestem blúzom zsebéből az órámat és megnéztem kíváncsiságból az időt, mennyit herdáltunk el az alvás idejéből? Féltizenegy. Csak féltizenegy? Azt gondoltam, hogy több. Álmos vagy? Nem vagyok. Én sem vagyok. Mit gondolsz, zuhog még odakünn? Erre nem kellett válaszolnom.
A leány nem törte le az bizonyos. Ha véletlenül elvesztette, ép állapotban került volna kezeim közé. Ennélfogva tehát ki csonkította meg? Ennél a fogas pontnál oly tág tere nyílik a sok mindenféle gyanunak és találgatásnak, hogy akár elmerülhettem volna benne. Jobb, ha az egész süppedős hínárt elkerülöm... Valamivel esti hét óra után elértem az erdőség alját. Lassankint alkonyodott.
Ilyesmit még Matiász Sós nem kért, zsenge koránál fogva nem is kérhetett. De most úgy határozott, hogy megteszi. Pedig esti kilenc órán túl a városban a nem odavalónak mi keresni valója sincsen. Mégis az embereket vonzzák az ismeretlen gyönyörök s úgy lehet, kilenc óra után egész más világ van az utcákon. Ezt nem lehet tudni. Matiász azonban akarta, hogy tudja.
Épen nyolczat ütött az óra, mikor a plébános kocsija behajtott az udvarra, és Sándor egy méltóságos tartású egyházi urat segített le belőle. Vörös zsinóros bekecsbe volt burkolva és fején finom szőrű kucsma volt vörös selyem béléssel.
... Valami egy óra hosszat botorkálhattam a sötétségben, míg végre is kénytelen voltam rászánni magamat, hogy pihenőt tartsak. Sehogy sem ment tovább. Nekihibáztam a fatörzseknek és egy-egy visszahajló ágtól érzékeny suhintásokat kaptam a fejemre. Meg kellett állni, különben könnyen kiverhettem volna a szememet is. Tizenkét óra lehetett éjfél körül.
Feszülten füleltünk a kapitány úr sípjelzésére, de még eltelt egy jó óra, míg végre meghallottuk. Abban a percben hallottuk meg, amikor a szemben levő lankásan menedékes terepen egy hosszú sor előreszaladó zöldes-szürke alakot pillantottunk meg magunk előtt körülbelül hét-nyolcszáz lépésnyire. Árkainkból ebben a pillanatban majdnem egyszerre dörgött kifelé a kétszázötven Manlicher.
A Nap Szava
Mások Keresik