Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 24.
Egy kis parasztlány, a kinek a hasa fölött, majdnem a mellén vékony pertlivel volt megkötve a köténye, közönyös arczczal, inkább csak megszokásból lamentált: Tessék bejönni pubika, ne roszalkodjék Bözsike! S benn a gyermekszobában egymásra bámult a magára maradt két szigorú ur. Nyilvánvaló, hogy ez az egész terület a gyermekeké. Mi csak megtürt lakók vagyunk rajta. Az élet, a gondatlanság az övék.
Bocsáss meg, nem akarok róla rosszat mondani, de mi nem vagyunk hozzá valók, nem érezzük jól magunkat mellette, és ha még egyszer olyan jelenet történnék, mint tegnap este, az öreg asszony belehalna. A mint tetszik, mondá Sándor, egészen elvesztve jó kedvét s ismét visszaesve régi komor merengésébe. Nem láttad ma reggel Klárát? tevé hozzá szünet múlva.
Meg van lepetve beszédemen, de gondolja meg, hogy mi, leányok, félig el vagyunk zárva a tarka, zajos világtól s azt, a mit tudunk, sejtünk és hiszünk, jóformán magunk alkotjuk és többnyire oly ideálisnak festjük, mi nem felel meg a valóságnak, de addig, a meddig, boldogok vagyunk a csalfa képzeletben.
Így: szeretem, hogy szófogadó. Nos, hát ismerkedjünk. Esküszöm, kisasszony, hogy a tiszteletlenség eszem ágában se volt. Mi kisvárosiak ... Hagyjuk ezt, ezen már túl vagyunk. S nem is vagyok kiváncsi rá, mekkorát tud hazudni. Térjünk a dologra. Tehát: engem Haller Lolának hívnak, tizennyolc éves multam ... Ha akaratlanul, rá is szolgáltam a haragjára ... haragjokra ...
Az állatnak csak homályos körvonalait tudtam kivenni a sötétségben, mérges morgása azonban eléggé világosan elárulta, hogy ott van valahol a barlang nyílása közelében. Ez a kutya azoké... súgta fülembe a leány vagy talán egy másik ellenségé, amely azóta telepedett a fánk alá és ezt a kutyát magával hozta... Mihelyt reggel lesz nyakunkra fogja őket hozni. Az ördögbe! Szépen vagyunk.
Székek hátába bonyolódik bele a gyeplő, felköltik a nagyapjukat, a bácsit, az anyjukat, félrelökik az utból a foteleket, foglalkozást adnak a tétleneknek, rikoltoznak, mintha mértföldeket kellene átkiáltaniok s tátott szájjal bámul egy a nagyobbacskák közül, a mikor az anyja magyarázza neki, hogy mi is ott vagyunk. Az ám, csakugyan.
Közben a muskotály illatát szimatolta. Ej, be jó finom borai is vannak a kasznár úrnak... Jó ideig tartott ez, amikor végre valóságos kutyaugatásra riadt fel. Hálaistennek, csakhogy itthon vagyunk! mormolta fennhangon. Amikor a lova az istálló előtt megállott s felnyeritett, a jegyző letoppant róla.
Rögtön gyere. Rögtön. Én megyek. Akkor a hölgy el is indult és futva ment fel a meredek lépcsőn. Kapaszkodj a keritésbe. Kiáltott utána a szobaur. Fent a korcsma előtti szőlőlugasban érte utól. A hölgy egy fához támaszkodva várta és lihegett a futástól. A lemenő nap aranyos-piros fénye az arcába és a nyakára sütött. Gyalázatos emberek vagyunk Géza, mondta. Oh milyen gyalázatosak vagyunk. Miért?
Az ura nem engedte, hogy tovább beszéljen, mert félt, hogy elfárad. Kikergetett valamennyiünket s azt mondta, hogy családtalan semmirekellők vagyunk, a kik nem tudnak az asszonynyal bánni s csak az ajtón keresztül kiabálhattunk vissza a szobába: Szervusz, Mari, aludjál jót, gondolj reánk, s ettől a naptól kezdve a mi kis asszonyságunk számunkra elveszett, az a kis vörös jószág elkövetelte tőlünk.
Önök már több mint egy éve élnek külön, lemondtak egymásra nézve minden jogukról és mégis kötve vannak egymáshoz. Kötve vagyunk egymáshoz... Mit akar ezzel mondani?... Ah! értem... Ezt a kapcsot kell még széttörni, talán egy új kapocs kedveért... Igazságtalan neje iránt most is, mint mindig, mondá a plébános, lassanként neki melegedve és kiesve hivatalos hangjából.
A Nap Szava
Mások Keresik