Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 2.
Zömök, kis kövér papocska volt, bozontos szemöldökkel, bika fejjel, kurta nyakkal. Egy idomtalan emberke, csak a szemei voltak szépek és lelkesen világolók. Feljött és itt mindjárt elhelyezkedett az akadémiai körökben, «a szérű mellett», a hogy az igazi bohémek mondják. De erre nem volt szüksége, mert ez az ember dolgozni jött két kézzel, tíz kézzel, száz kézzel.
Apró, hunyorgó szemei pislogva szikráztak üregeikben s szinte kiabált bennök a sértő gyanu. Emellett állandóan és egy kicsit bambán, de folytonosan nevetgélt. Épen olyan volt, mint találkozásunk legelső napján, szegény... Bá!... hiába leskelődöl, mondotta pár pillanatnyi hallgatás után nem fogok belefordulni a pocsolyába és nem... nem fogok elaludni... Az a te gondod.
Kurtára nyírt szakála rőtesen csillogott a lámpafényben. Aranykeretes szemüvege mögül jeges nyugalommal csillámlottak elő kék szemei. Csupa energia volt ez a hat láb magas, karcsú ember, aki egy hónap előtt vette át a feldunai hadtest parancsnokságát. De most mégis, mintha valami fáradtságot vagy inkább fásultságot árultak volna el mozdulatai.
Ezeknek a hálóknak a szemei nem kockaalakúak, hanem inkább gömbölyűek vagy olyan az alakjuk, mint a hegyére állított kockának. Az ilyen sodronyhálók állványon készülnek, amelyen egy forgókészülék egy kinyúló, tompa kést forgat.
Rettenetesen fájt benne minden, az agya elkábult, szemei nekimeredtek annak a semminek, a mibe összeszaladt előtte a világ, a torka kiszáradt, érezte, hogy szomjas és annyira gyönge, hogy ha csak az Isten keze meg nem fogja, lefordul a szegény leány ládájáról és meghal, az agyagos földre ejtve a koronás fejét. Künn pedig őrült tánczba kezdett a ház körül a nyomor és a kétségbeesés.
Marosán, ne említsd többé azon embert, én nem futottam előle, megtudtam, hogy Szodoray haza viszi mátkáját, s a boszú intett ide mondá Pintye Gregor fölemelkedve, s szemei iszonyú harag tüzében forogtak. Uram! szóla ijedezve Marosán, ki mondta, hogy Karácson előtt futottál?
Van! viszonzá határozottan a leányka és szép arczocskája egyszerre elváltozott, s majdnem átszellemült lett, míg szemei tündöklő fényben ragyogtak. Olyan fényben, minőt az arczra és szemekbe csak a szerelem varázsolhat és Klára fölismerte azt.
Az ajtó feltárult és a küszöbön egy magastermetű, karcsú nőalak állott idegenszerű ruházatban és midőn hátraveté fátyolát, José az öröm és megrettenés kiáltásával tántorult hátra: Cynthia! Cynthia! Hát valóban itt vagy? Tehát mégsem volt álom! Én vagyok, szeretett Josém! Annyi év után végre feltaláltalak! szólott s mélységes fekete szemei csudálatos, titokteljes lánggal ragyogtak. Cynthia!
Este pedig nem lehet tudni melyik a felhő, melyik a hegy. Azért aztán minden felhő. A Lógody-utca is. Olyankor az ember ül és azt hiszi, hogy egy kis szél kellene csak, hogy mindezt elfujja és akkor megint a Mont-Parnasson van. Akkor a hölgy megfogta a szobaur kezét és kék szemei megsötétedtek. Aztán igy hallgattak sokáig.
Erre azonban nem került a sor, Regina egy lankás magaslat tetejére érkezve, megállt és ernyőt formálva szemei elé a tenyeréből, figyelmes vizsgálat alá vette az előttünk kibontakozó tájat. A leereszkedő esti homály dacára itt már én is pontosabban tájékozódtam.
A Nap Szava
Mások Keresik