United States or Gabon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ilyenkor kigyúlt alacsony, de boltozatos homloka, apró szemei allelujáztak a munka boldogságában, rövid sűrü sörtehaja csapzott az izzadtságtól, szája mosolyra húzódott, arca kipirult s izgatottan nyalogatta ajkát, amelyre vastagon rárakódott a gipsz füstölögve porló málladéka.
A sok kölyök mind olyan egészséges és szép... Doktor, maga is olyan papforma ember félig, magával lehet komolyan beszélni, esküt tett maga is arra, hogy nem jár el a szája, ha valamit kikottyant az ember maga előtt egy-egy bolond pillanatban, hát higyje el, hogy csak félig vagyok ember, a testem az, meg a reverendám, meg a formám, hanem a másik felem, a kutya... Ugyan, ugyan...
Szótlanul üldödéltünk a barlang szája előtt. Regina a cipői kioldozásával bajlakodott. Biztattam, hogy holnap nekifogunk és új cipőt csinálunk. Elmosolyodott és a fejét rázta. Az égből nem hull bőr. Az égből nem, de a »bornyú«-ból majd ki fog hullani egy akkora darab, hogy ki lehet mesterkedni belőle egy pár neked való sarufélét. Kicsi lábad van, telni fog.
Ki mondta ezt önnek? dadogta önkéntelen összekulcsolva kezeit, s szája széle remegett lelki viharában. Tudom, sőt azt is hallottam, hogy soha sem találták meg a gyilkost, mert kinek lett volna érdekében azt kutatni? És ez mellékes is, míg a fontos az: mi okból történt ez a gyilkosság, mit nekem grófné Dózia történetének elmondásakor nem említett?
Elnevette magát és ismét legyintett a kezével. Nem bizony, nem vagyok itt... Észrevettem, hogy a kocsijához tartozó nyolc legény egyike-másika is félrehúzza a szája szélét. Nem értem a dolgot, Heiszer úr...
Amíg a torniszterből kiszedegettem a szükséges sleif-bandokat, visszanéztem a barlang szája felé és megállapítottam, hogy csakugyan egyedül vagyok: a leány kiment és vézna alakja beleveszett a sötétségbe. Magammal törődtem, nem vele. Félkézzel bekötni egy sebet nem a legkönnyebb munka, a sleif-band vége mindegyre kicsúszott ujjaim közül, pedig a fogaimmal is segítettem.
Abban a pillanatban nem vettem figyelembe, hogy nincs egészen beszámítható állapotban, a megivott szilvórium hatása bizonyos volt csak arra figyeltem, hogy dühös harapással válaszolni egy iránta megnyilvánuló jószándékra, több az elégnél... Föllobbant bennem a harag és a méltatlankodás. Akkorát kiáltottam, hogy visszhangot vert bele a barlang szája. Nohát, mars! Eredj a pokolba...
Akkor már csak az anyja karjában volt a gyerek s a nehéz nagy asszony végig esett a kövön s a feje fölé tartva a hideg, most már csak alig pihegő kis testet, rikoltva követelőzött. Itt van, no most! Lássam, hát lássam! Mária, add vissza, Mária, ne vedd el. A sovány szomszédné hátrább huzódott és ugy imádkozott, hogy egy pillanatra meg nem állott a szája.
Holcsi kezét szája elé tartva köhögött, mi Hermance szerint bizonyos nyugtalanságot akart palástolni.
A Nap Szava
Mások Keresik