United States or Guinea ? Vote for the TOP Country of the Week !


Pár pillanatig így nézett rám, azután megszólalt: Tudod, öreg, tulajdonképen minden igaz és mégis semmisem igaz, kezdte. Neked, nem bánom, elmondom. Ugyis nyomja a lelkemet; pedig senkim sincs, akinek ezt a furcsa züllésemet megmagyarázhatnám. De már benne vagyok és ebből nincsen szabadulás. Lenyomott egy karosszékbe és mellém telepedett.

Derék leányka vagy Regina, együtt maradunk, amíg lehet. Intett a fejével, hogy érti. Én mindig ott leszek, ahol te vagy... suttogta oly biztos hangon, mintha ez máskép nem is volna lehetséges. Mondani akartam valamit erre a nagy bizakodásra, de most villámgyorsan hozzám kuporodott a földre és betapasztotta kezével a számat. Hallgass... pusmogta fülemhez hajolva itt vannak....

Egész délután beszélték, hogy ma este »lesz valami«. Én készen vagyok válaszoltam az örvendező Herkulesnek csak az látszik kissé szokatlannak, hogy a mulatságot ágyúk nélkül akarják megtartani. Varga őrmester vállat vont. Afféle »meztelen« roham lesz, tanácsos úr... Az okát nem tudom és nem is kérdezem.

Ekkor aztán megharagudott a rendőrfőnök s kicsibe mult, hogy a szegény énekest most már meg azért nem csukták be, hogy mértnempofozta fel a kritikust? A poétás rektor.

Megfoghatatlan volt előtte Oroszlay hallgatása, kinek szavában szentül bizott, s azzal iparkodott magát megnyugtatni, hogy az határozott eredménynyel kivánja őt csak fölkeresni, s míg nyomon nincs, nem akarja magát mutatni. Azonban multak a napok, s végre nem birt türelmetlenségén erőt venni. Írt Jakabnak, éppen arra a délutánra kérve látogatását, melyen leánya váratlanul megérkezett.

Másnap újra jött a finom ur és harmadnap is. Akkorra már vége volt a munkának, de ujat hozott. Most már egy csomó versre volt szüksége írásban, nagy, hosszú versekre, amiket mind be akart tanulni. Vagy talán nem is igaz, hogy ez volt a szándéka, mert a verseket furán válogatta ki. Számokat irt egy papirosra: négy, nyolcz, kilencz, tizenegy...

A foglyok bámulva láták kiséretöket jobbra és balra eloszlani, de ereje egynek sem volt a szirti hang parancsolatját teljesíteni, és erősen megkötözött kezeik nehezen szabadulandanak, ha a világot kormányzó előrelátás, mely a leggyengébb férget is használni tudja, egy ily megvetett lény által segedelmet nem nyujtott volna.

A „veszett farkasszóra mind valamennyi ijedten ugrált fel a bogrács mellől s be nem vett volna a tokányból egy falatot azért az egész Lombardiáért; de Nefélsz Pista ülve maradt s kivágta a compánia becsületét. Hasztalan rémitgették a veszett tokánynyal, azt mondta : „de bár még egy hordó bora is megveszett volna az olasznak!“

Mikor Dengeleghy grófnál nevelősködtem, mindennapos vendég volt a grófi kastélyban. Ha mindennapos vendég volt a grófi kastélyban, az még többet ér, mintha volna a főtisztelendő uraságnak rokona, mondá Atlasz úr mély meggyőződéssel. Elfogadjuk Boglár Kálmánt templomi festőnek. Így került Boglár Kálmán Tisza-Végre, Atlasz úr székhelyére. Nem jött egyedül. Magával hozta leányát is.

Ezen üdvös rendelés kivitelét Erdélyben az idő szüke nem engedé; de ti még reá értek, azért fogjatok a destructiohoz, mert az ön kézzel ejtett seb nem fáj úgy, mint az idegentől származott.

A Nap Szava

csáklyák

Mások Keresik