United States or North Korea ? Vote for the TOP Country of the Week !
A görbe út sohasem vezetett a kivánt czélhoz. És nézzük tétlenül leányunk kétségbeesését? kérdé kitörve Eszthey, midőn hatalmunkban állna segíteni azon? Mit nyernénk vele, ha Holcsi ajánlatát elfogadnók? Itt nem a helyzet, nem a körülmények határoznak, hanem Jakab vonzalma... És végre is, Dózia... Az utolsó szót Hermance elharapta.
Legelőbb könyei árulák érzelmeinek fölháborgását s midőn Szodoray mély tiszteletet jelentő köszöntéssel felé közelíte, mintha könyeit törlené, takará el kendőjével ábrázatát s fájdalmában hihetőleg nem is tudva, nem is érezve, mily sebeket ejt az ifjú szívén, e szavakra fakadt: Távozzál, Boldizsár! mert látásod újra öli meg lelkemben leányomat.
A fölmondás napján Kardos ismét egy üveg jó borral jelent meg az öreg úrnál, s midőn belépett hozzá, az özvegyet is ott találta.
Még ma útnak indul vele István úrfi lovásza a táborba. Ezt mondd, ha hazaérsz! Értem! Iván megmutatta a csatlósnak a konyhát, ő maga a pincekulcsot akarta elhozni, de alig ért a folyosóra, midőn a fordulónál José toppant eléje. Öreg, mit küldött kisasszonyod attól az embertől? kérdezte szúró pillantással. Levelet és egy csomagot. Fenn vannak már a nagyúrnál! felelte. De neked mit adtak át?
Déltájban félretették a könyveket és Bornemissza megint elővette a titokteljes aranyszelencét, s tartalmának egy részét az athenorába hintette. Vajha ezúttal munkánk sikeresebb lenne! szólott, midőn José ráilleszté és lezárta az olvasztó tégely fedelét.
Másnap dél felé, midőn Bogdán kanonok kijelenté, hogy ebédre nem marad itt, hanem rövid villás reggeli után haza utazik: karon fogta Boglár Kálmánt és egy kis sétára hívta a kertbe. A kanonokkal utazol? kérdé Manó, a mint a kertbe értek. Nem, felelt Boglár csodálkozva. Úgy hát velem jösz a vasúton? Az esti vonattal indulok Budapestre, folytatá Manó.
Az út után jót fog tenni a járás, nekem különben is dolgaim vannak, mondá Hermance, ki érezte, hogy izgatott kedélyállapota miatt pár óráig egyedül kell maradnia. Midőn Veronika távozott a szobából, a grófné arcza egyszerre elváltozott, az erőltetett nyugalom eltünt vonásairól s majdnem üres tekintettel nézett a levegőbe.
Vígan indulának a vadászok szép társnéikkal, csak Bogdanu Gyurka maradozott hátra embereivel, aggódva keresvén szemei a bányász-alakba bújt haramiát; nem soká várakozék, midőn egy csapat hajtó parasztok vonulának előtte, s köztük ismerős képekre lelt.
Dózia beszélt Kláráról? Megigértem neki, hogy nem tudatom önnel, miként ő csalta el innét Dóziát, ki hozzá akart menni, midőn elhagyja az intézetet... Most azonban fölment adott szavam alól az, a mi történt s elárulom Dózia szövetségesét. Nem hiszem! kiáltott föl Obrenné láthatólag elhalványodva. Dózia nem mondott igazat.
A legtermészetesebben, viszonzá mosolyogva a leányka a rászegzett csodálkozó szemek felett. Midőn Csetnekről hazaérkeztem, Ernesztine szobájába mentem, hogy valamit ruhámon igazítassak, s a mellékszoba ajtaja tárva volt és a nap fényes sugarai egy tündöklő tárgyra vonzották szemeimet, mely az egyik szekrény alatt hevert, s úgy látszott, takarítás közben nem vették észre.
A Nap Szava
Mások Keresik