Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 30.
Most talán megérti ön, hogy miért nem egyezhetem távozásába, s miért nem bizhatom sorsára én, ki megesküdtem, hogy sohasem hagyom el, még pedig gyermekeim boldogságára!
És ő nagyon jó volt irántam, biztam benne, de most nem fordulhattam hozzá, viszonzá zavarral a leányka. Miért? kérdé feszült, kiváncsi, hideg hangon Eszthey, s Dózia mindjobban megzavarodva tekintett reá, kinek arczán nem látott jóindulatot, s csak sejtette, hogy Eszthey gróf lehet.
A vendégek, magok sem tudva miért, éljenezni kezdtek, a pezsgős palaczkok dugói hatalmasan durrogtak, a poharak egymás után ürültek ki, a jó kedv és zaj tetőpontjára hágott, és az apát-kanonok úr, kit a czigánytus szónoki kötelességére figyelmeztetett, fölemelkedett helyéről, föltartotta tele poharát s ünnepélyes és kenetes hangon hosszú felköszöntőt mondott.
De miért vitted el? Ő maga kívánkozott el innen? Azt nem kérdeztem tőle, egyszerűen elvittem. És miért vitted el, ha szabad kérdenem? Mert nem akartam, hogy itt maradjon. És miért nem akartad? kiáltott Manó fölemelkedve székéről, kihívó tekintettel. Mi közöd neked ahhoz, ki jár a mi kastélyunkba? Hogy mersz te a mi kastélyunkban parancsolni?
Miért nem hívja már azt a Jánost, az inasomat? Szaladjon fel a kastélyomba és kiáltson a Jánosra, hogy a nagyságos úr hivatja. Hallja! Hallom, hallom, ha nem is kiabál úgy, felelt vissza félvállról Cserepes András. Ott jön már a János, la!
Akkor sem tagadtam volna meg, s megmentettelek volna téged a hosszú szenvedésektől, magamat e megaláztatástól. Miért nem szóltál te kérdés nélkül? Midőn megvallottam szerelmemet és megkértem kezedet, miért nem voltál őszinte hozzám? Istenem! Miben lettem volna őszinte? Hiszen e nyomorúlt embert úgy elfeledtem, hogy eszembe sem juthatott hajdani eljegyzésem.
Éreztem, hogy ösztönszerűen kitalálta a gondolatomat. Ennélfogva könyörületes szamaritánus akarok lenni és mindent letagadok, sőt még az igazság nyakát is kicsavarom. Miért gázoljak végig szegényen épen én? Gázolt már ezen eleget a sors akkor, amikor megteremtette. Dehogy nem vettelek! kiáltottam s még a szememmel is vágtam egyet hozzá úgy meresztettem rád a szememet, hogy majd kiugrott...
Azonban életében még is sokszor ki volt téve a nemes gróf az ő lelki atyja végnélküli szó daráinak, s hogy legalább halálában nyugalmát ne zavarja ez a szélkelep, következő passust csusztatott be végrendeletébe: „Hagyok a nagybányai papnak egy könyörgésért ötven aranyat; a hosszufalusi papnak pedig, a miért temetésemnél hallgat, öt forintot hagyományozok.“ Persze, hogy nem volt kedve a paternek beszélni, mert akkor az öt forint benmaradott volna.
És maga sem tudta miért, de különös izgatottsággal várta jövetelét, mit úgy próbált megmagyarázni magának, hogy nagyon kényes tárgyról lesz közöttük szó, mit Oroszlayn kívül soha senkivel sem volna bátorsága közölni.
Lehet, mondá az habozva s iparkodott fölmászni a bakra. Felelj. Miért akarod azt, a mit kérdezek, titokban tartani. Gróf úr, én nem emlékezem. Láttam, hogy köszöntötted a hölgyeket, honnét ismered őket? Csak az egyiket, mondá kedvetlenül a kocsis. Mi a neve? Azzal nem szolgálhatok. Akarom tudni, miért titkolod kilétét.
A Nap Szava
Mások Keresik