Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. május 8.
Gyertök, no! kiáltja egy és csakugyan útnak ereszkednek a tanyai virágszálak nagy sikoltozások között, mert a táncosok némely része utánuk szalad, tartóztatás céljából. Az esti homályban messze elfénylenek a fehér viganók, amiket jól felfognak, hogy a harmat ne érje. A tanyai házban pedig most kezdődik a mulatság. Beviszik a szobába a hordót. Van-e még benne?
Tudom, hogy messze van... de ne feledd, hogy én el tudok vándorolni a te messze hazádba is, ha meg akarom kopogtatni lakásod ajtaját, hogy megkérdezzem: ki van itthon? Ezen a tréfásnak látszó fenyegetésen is mosolyognom kellett. Egy pillantás a kis vörös gyönge alakjára, bárkit is azonnal meggyőzött volna róla, hogy a beszédnek nincs semmi magja.
Holla, már tudom! nevetett vidáman a vöröskeresztes bácsi bizonyosan a regimentet keresi... nem igaz? Intettem, hogy igaz. Hát kérem legyintett kezével, mialatt megint elfoglalta előbbi helyét a bogrács mellett s engem is odainvitált a közelébe azt ez idő szerint hiába tetszik keresni. Messze vannak? Ojjé! Talán mégsem lehetnek olyan messze, ha Heiszer úr itt van... Csakhogy nem vagyok itt.
A szerencsétlen lerogyott a kapitány úr elé és zokogó hangon, kétségbeesve, fuldokló sírással beszélt... beszélt... beszélt... Nem értettük meg, hogy mit beszél, mert messze álltunk tőle, de láttuk, hogy zsidó és most már mindent megértettünk. Egyedül maradt a szerencsétlen a mellette sikongó vézna kis leánnyal, a kozákok legyilkolták egész háznépét, s a holttesteket bedobálták a tűzbe.
Látod, Géza: amit te elhagytál, az el is múlt. De ezek itt kocsikáznak mellettem és köszönünk egymásnak. Az én egész életem huszonegy éves koromig. Semmi a világon nincs olyan érthetetlenül messze tőlem, mint ez a múlt. És kezet fogunk és beszélgetünk. Néha látom magam köztük. Azt hiszed, nem szeretem őket? Most már. Ugy-e rabok, ha kiszabadulnak, elszoktak kérni emlékbe a bilincseiket?
Az ég egyik oldalán, ahol messze éppen rámutat egy hosszu, vékony fekete torony, haloványodni kezdett a hold. Tulfelől pedig előre küldte a tüzét a nap, valami párás vöröses gőzt, mintha lenn, a katlanban sustorogva izzana a tüztányér.
Legázolni ezeket a kaftános parasztokat!... dörögte mennydörgő hangon az óriás különben sohse megyünk haza! Valahol messze, a balszárny-vonalak irányában most az ágyúk is beleordítottak a Sturm rettentő lármájába. Most egy fülsértő hang sivított végig a levegőn: Die sind dort schon fertig, gyerekek! Ágyúk pfefferolnak menekülő ellenségbe bele... Hurrá! Für's Kaiser und Vaterland!
Reggel 8 órakor a hivatalba indultam, a hivatal messze van a lakásomtól, odáig tizennégy fotograf esik, azokban a képeket végig nézegettem, pontban kilenczkor megérkeztem a büróba. Az osztályfőnök kérdésére, hol késtem, azt felelém, az ő arczképét kerestem, meg is találtam. Itt van a zsebemben, most vettem. Azzal ugyan ő maga ajándékozott meg egyezer, de már elfelejtette.
Hanem arra még sem gondolt, hogy az ilyen ritka virágszál, éppen mert egymaga van, messze környékről idecsalogat minden csélcsap lepkét; a hortobágyi pásztornép fiatalja pedig, a bojtárság, mind ilyen. Csikósnak gulyásnák lova is van; anélkül a nagy határtalanságon világgá mehetne a kisértetlátó jószág.
Barátom, segítségét kérem! esedezék szorongó hangon. Tudja, mi történt tegnap? Nem, Klára, nem tudom! monda tettetett őszinteséggel. Barátom, ha lehet, segítsen, atyám egy rokonunkhoz, messze felvidékre akar küldeni hosszú, hosszú időre! monda hevesen zokogva. Nem akar elmenni, Klára? kérdezé csendesen. Szeretnék meghalni! Jól van Klára, számítson rám, önért mindent megteszek!
A Nap Szava
Mások Keresik