Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. május 8.
Kihozom a botot s szétverek köztetek. Mars! Ki innen! A parasztok lassan huzódtak a kapu felé. Mikor már jó messze voltak, megállottak egy perczre, mint a kivert állatok és összeröffentek. Megbánja még... Nem lesz ez mindig igy. Többet ér neki egy lova, mint mi mind... Fenn a tornáczon pedig ujra lelkesedni kezdett Gyéres. Karonfogta a tanítót és huzta maga után. Jöjjön, jöjjön.
Mig nézte, megtelt a szeme könynyel s még jobban rálöttyent kis szikár teste a nagy csizmaszárra. Akkor szégyenlette el magát, mikor észrevette az asszony arczán, hogy annak is jól esik az ellágyulása. Kemény szóval ment neki s aztán dörmögve indult el ujra előre. Ott marad? Hát hol maradna? Vissza csak nem hozzuk. Ott kell neki maradni. Már nem volt messze a kapu.
Ott nagyot lőttek egymásután hármat a katonák, aztán imádkoztunk s elindultunk haza. Anyám mellé a kis öcsémet s egy rokon asszonyságot pakkoltam be, én pedig megindultam magamban, egy ösvényen a kocsiuttól messze. Itt találkoztam Flóriánnal. Ő is fenn volt a temetésen, hanem hamarabb feljött s ebből az alkalomból kifolyólag, hogy ne mult légyen el hiába az idő, meglátogatta a maga halottait.
LESBIA: Lentulus, te félsz?! LENTULUS: Én? Nem, dehogy! Vérszinü, régi bor Gyujtsa lángra agyam rideg szavát, Hadd higyjem, hogy a halál messze még! Add Lesbia ajkad szüz biborát! LENTULUS: Csókolj, ölelj! Ne tudjam, hogy az óra, Melyben karom először átkarolja Szüz testedet, remegő, tiszta vággyal Együtt száll el lelkünk vég-sóhajával...
És szürkeséget, vigasztalan komor ködöt vert le az utakra, a miből mintha torlaszszal küzdene, nehezen bontakozott ki messze az ut végén a villamos kocsi... Azután is ugy jött, mintha tapogatódznék és csengetett s eldöczögött a házak között egy sor homályos, zörgős ablakkal, a melyek alatt szürke iszappárába vesztek el a kerekek.
A Nap Szava
Mások Keresik