Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 2.
Már azt remélte, hogy a parti lámpa, mikor rémülten vette észre, hogy komor ciprusfák között sírkövek meredeznek előtte s a szigettemető csillogó márványkövei csak a ladik lámpájának gyér világát verik vissza a vízre ... Aztán kápolnaszerü, komor épület mellett haladtak el s az egyik evezős hirtelen fölegyenesedett. Kiáltani akart, de hang nem jött a torkából.
Emlékezel arra az éjszakára, midőn Dózia innét elszökött? Hogyne, a legélénkebben él emlékemben az a jelenet. És arra is, hogy Jakab másnap nálunk volt ebéden s te és Béla sokat beszéltetek előtte erről az estről, míg én tűkön ültem e társalgás alatt? De senkisem tudta nevét és kilétét a szökevénynek. De ő rájött arra, még pedig az én hibámból.
Azt is megteszem, ha nem tudok másként Dózia nyomára jönni, mondá a grófné jól szemügyre véve Obrennét, kinek viselkedése mind gyanusabb, vagy legalább is különös volt előtte. Azt ne tegye és nem teheti, grófné, mondá megdöbbenve Obrenné, mert annak beláthatatlan s ki nem számítható következményei lehetnének.
No ez nagy öröm, hogy lám, mit nem tud az ifijúr. Ezen nagyot kell nevetni, amit ifijúr arra használ föl, hogy erélyesen kezdi követelni a függőlámpa lehúzását. Mikor lehúzzák, vagy föleresztik, csörög a lánca s az igen tetszetős előtte. Az egyik szemével sandít föl rá: Ápp, ápp, ápp.
Egy bécsi népdalt fütyörészve ment a barátságos gesztenyeberken keresztül; de midőn a sötét bükerdőbe ért, s az ösvény sziklák közt csavarga föl a nagybányai hegyek felé, lassanként előbbi bátorsága csökkene, háromszor is meggondolkozék vándorlása legszebb idejéből, mindig máramarosi haramia történetek jutának eszébe, félelme folyvást növekedék, s miatta a meredeken föl sebesebben ment, mint előbb a síkon; így nem soká a hegyormon álla, s előtte hazája.
Az ilyen kis küzködéseket ne lássa senki. Ezután már mindig így lesz!... Nem ment el. Csodálatosan mindig elébekerült. Egy pillanatig egy vonalba voltak. Egyik kint, a másik bent a terraszon. Köztük a korlát a kis ládikákkal. Az öreg úr előbbre ment, aztán hoszszú, sovány lábaival átlépte a korlátot és előtte termett. Mindez az alatt történt, mig egy pillanatra megállt tehetetlenül.
Ezt ő sok buzgalommal tette is és ha látta, hogy a lovak valamerre dologba mennek, arányosan otthon tartózkodott, illetve mint ma mondani szokás, készenlétbe helyezte magát. Máskor ellenben az utcákon csavargott s ha trombitaszóval valamely lakodalom haladt végig előtte, táncra perdült és csatakiáltásokba tört ki. Ez okból igen kedvelték és szabad bejárata volt neki mindenüvé.
Tudniillik az előtte fölhalmozott sültek és más étkek háromszoros sánczolása, melyen által a sorsnak semmi csapásai, semmi bú és szomorúság sem hathattak. Szodoray alig várhatá az ebéd végét, mely a régi szokás szerint épen délkor tartatott, s az egész délutánt készületekkel tölté el, két vagy három nap mulva elutazni szándékozván.
Azután aztán nem történt semmi, minthogy eltemették a leányt valahova a sziklák közé s a béget, ha a hegyről leereszkedve, a vízityúkok ladikján a városba ment, ott még nagyobb tisztelettel fogadták mindenek s jó erősen odaüték kezüket a homlokukhoz előtte az emberek.
S csakugyan rövid keresés után feltünik előtte a magas termet s a szép fekete szakáll. Egyenest hozzá megy s beszédbe ereszkedik vele. Régen tetszik itt tartózkodni? Nem biz én, e napokban jöttem csak, válaszol ez udvariasan. Persze, nagyon el tetszik foglalva lenni, kérdi tovább. No, itt nem annyira, mint odahaza, felel ez ismét. Azt mindjárt gondoltam.
A Nap Szava
Mások Keresik