Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 23.
A hegy felében volt, s az ösvény épen két szikla közé kanyarodott sűrű és keményen összeálló bokrok között, melyek egy, ama sziklák által zárt völgyet képeztek; ezen sűrűség szélén egy ember állott karabélyára támaszkodva, szennyes vászon gatya, hasonló hosszú ing, melyet lágyékához széles bőr öv szorított, fején karamos kalap, és vállán fekete gubából állott öltözete.
Cipője, harisnyája egy rongy és ugyanolyan volt szoknyája is. Akkora cafatok lógtak le róla, mint a tenyerem. Hol az Isten csodájába csavaroghatott ez, hogy ennyire megtépődött? Mert látnivaló volt, hogy bokrok, meg tüskék tépték össze rajta ily csunyán a ruhát.
Hanyatt feküdtem valami mélyedésfélében, melyet a bokrok egészen körülvettek s egyúttal el is rejtettek a kívülről betolakodó kíváncsiság elől.
Miért is megy az ember el Parisba, Olaszországba? Itt festesz az udvaron? És ez mindig ilyen? Ezek a bokrok, ezek a fantasztikus falak és lépcsők?... Oh be nagyon szép. Én is idejövök. Jó? Én is itt akarok festeni. Szabad? A hölgy olyan nagyon gyorsan beszélt, hogy ifjabb Novoszád Ferenc nem tudott felelni. Hanem Zelma néni már ott volt és azt mondta: Kezét csókolom. Csak tessék, amit tetszik.
Akár bámulatosan finom látása, akár természetes ösztönei vezették meg lehetett benne bízni, hogy amit megfigyel, igaz. Összefogta szakadozott szoknyácskáját és még egyszer intett, hogy maradjak veszteg. Azután félrehajtotta a bokrok sűrű levélzetét és az így támadt nyiláson keresztülbújva egy kígyó nesztelen ügyességével eltűnt szem elől.
Terád?! kiáltotta az erdész. És csak restelte folytatni, amit gondolt, hogy akár valamennyi őzet lelőhetné miatta. A következő pillanatban ott csüngött a leány a nyakán. Ölelte, hogy majdnem megfojtotta. Balázs alig bírta kinyögni: vigyázz, jön valaki! Csakugyan jött. A bokrok megint megzörrentek és egy kutya csaholt. Ez Tamás! mormolta az érdész a legjobb vadőröm.
Rosszul láttál, Regina nincs itt semmi. Ott lejebb... még lejebb... Félrehajtogattam a meggyanúsított sűrűlevelű málnabokrot is, de persze, ott sem volt semmi. Látod, hogy nincsen semmi? Látom... mondotta megkönnyebbült, mély lélegzettel s most már valamivel bátrabban hajolt előre, hogy még mindig ijedt tekintetét a mozdulatlan bokrok sűrűségébe fúrja... látom, hogy nincsen semmi, de volt...
Jövök! kiáltotta aggodalmas sietséggel a leány már künn is vagyok... de ne nézz ide... Eszem ágában sincs, hogy odanézzek!... kiáltottam vissza megnyugtatva, miközben letettem köpenyegemet a bokrok alá és szép lassan, lépésben bicegve elindultam a nyírfám felé. Valóságosan is úgy gondolkoztam, amit beszéltem.
Sejtettem, hogy enélkül bajos lesz a dologból tisztességgel kievickélni. Nem sántikálhattam messzebb tíz lépésnyinél és már megszólalt a bokrok mögött a leány nyugtalan hangja: Nit géh wát!... Hol vagy? Mondtam már, hogy nem megyek messze... hát ne kiabálj, hanem gyere. Kumm schon! Jött. Nagyon furcsa figura volt szegény, nem tudtam kacagás nélkül megállni.
Az édes uraimra gondoltam, hogy hogyan mosolyogna, ha most látna ezzel a türelmi próbával az egész lényemben. Abban a pillanatban, amikor a bika hatalmas agancskoronája kezdett előretolakodni a tehenet környező bokrok között, halk neszt hallottam magam mögött. Hirtelen megfordultam.
A Nap Szava
Mások Keresik