United States or Ecuador ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ilyenkor különösen fészkelődött a helyén és sokszor elfulladt a hangja, mig rá akart kiabálni egy-egy kocsisra, a ki ugy vezette ki a lovat, mintha tehenet huzna maga után. A doktorokkal pedig veszekedett, hogy lóra akar ülni, hajtani akar, az istállóba akar. Egyszer aztán nagysokára megengedték neki, hogy lovagoljon. A nagyságos asszony kis fehér kanczáját nyergelték meg neki.
Van der Kerkhoven kisasszony egy pillantást vetett a társaságra s aztán habozás nélkül magához szólította Vidovics urat. Vidovics bocsánatot kért a szinházi hölgyektől s elbúcsuzott tőlük. A Haller-lányok tovább siettek. A két kutya velök tartott; az ő jobb értesültségüket ez a kis intermezzo nem vezethette téves útra.
Legalább kilehet takarítani már a szobát. Igazán kiáltott fel a szobaúr az enyimet is, Zelma néni. Én is idekint fogok dolgozni. Ki lehet hozni a Kálmán ágyát is, folytatta Novoszádné. Mért ne legyen szegény még egy kicsit jó levegőn. Hát nem igaz? Igy beszéltek. Aztán a szép fiatal házaspár elköszönt. Eddig is csak ugy szótlanul álltak, vállal összetámaszkodva. Zelma néni is fölállt a sámliról.
Ujra fölállott várta, a mig odaérnek, hogy keresztülgázolnak majd ezen a semmin, valami rongy parasztnak az összelopkodott korlátján... egy pillanatig azt is látta, hogyan buknak egymásra a kocsi előtt a lovak s aztán ő is beesett közéjük.
Ott aztán nagy osztozkodás folyik. Jönnek a parádés köpenyegek, a zsírral bevont bakancsok, nadrágok s a hamisított díszkabát, csak közönséges blúz, de a nyaka körül van szegve az ezred színével. Miután pedig a köpönyeg alól úgysem látszik ki egyéb, tisztét, mint díszkabát, elég elfogadható módon betölti.
No most aztán csakugyan végeztem az asszonyokkal sóhajtott keserves haragjában. Az asszonyok még arra sem méltók, hogy mintát vegyünk róluk antik eposzok alakjaihoz. Undorodom a fajtájuktól, becstelen nőstény valamennyi. De csak az első fölgerjedésében volt ilyen kegyetlen és igazságtalan.
Melegen, kissé elérzékenyülve szorongatta a lány kezét. Maga nélkül valami komisz verekedésbe kerültem volna. Az ember mérges, ha inzultálják... A lány hosszan nézett végig rajta s aztán egy kis keserüséggel mondta: Azért nem ártott volna végigverni rajtuk. Ha az embert bántják... Akartam. Akart? Mi az? Azt is láthatta, hogy engem is bántottak.
Melyik lábom jár jobban hé?! kiáltott a nagy vígságba esett apró népre. A szélső, nagyapám, kacagtak az unokák. Hejnye, ebatta fattya, iszen mind a kettő szélső, káromkodott mérgesen. De azért csak járta, hiába kérlelték a fiai, nem hagyta abba, míg ki nem dőlt. Úgy kellett betámogatni a gunyhóba, ahol horkolva aludt el a földre vetett subán. Másnap reggel aztán öreg Sinka György nem ébredt fel.
Egyebet se hallottam, mint a hogy az öreg elmondta, hogy mint visított a fia: Jaj! Jaj! aztán nehéz lett az agyam s mig rámeredtem a kis öreg emberre, ugy éreztem, mintha összezavarodnék bennem minden. Hangosan gondolkoztam, egy párszor kiszaladt a számon a végtelen sajnálkozás: szegény, szegény, de az öreg meg se hallotta, most már egészen az alapeszmével volt elfoglalva.
Nem arra indultam meg, hogy kuncsaftot hajszoljak, hanem csak ugy, a kedvemből. S aztán mintha valami kis gőg lett volna a beszédében, bár egyszerűen, csendesen, öregrendüen beszélt. A kedvemből. Mert hát a nagysága a három pár cipőcskénél egy forinttal károsodott.
A Nap Szava
Mások Keresik