United States or Timor-Leste ? Vote for the TOP Country of the Week !
A tatárok már valóban a faluba rontottak s a boszút lihegő Pintye Gregor vezeté őket zsákmányok felé.
Nem szólottak semmit, csak ölelték egymást, mintha féltek volna, hogy most mindjárt elröppen a másik. A bácsi kenderfinomító-gyárban egy hete szünetel a munka. Az elmúlt szombaton deputácziót küldtek a munkások az igazgatóhoz s béremelést követeltek. Az igazgató a legkerekebben visszautasította őket s csendőrségért telegrafált a parancsnoksághoz.
Rosszul, sokan meghaltak... a sötétségben nem lehetett látni... Csak reggel tudtuk meg, hogy a tieitek részint elpusztultak, részint fogságba kerültek, szegények... Óh, az nagy szerencsétlenség, ha valaki fogságba kerül! Szomorú lett a lelkem, amikor láttam őket.
A templom után egy óra mulva kocsira ültek, mely az állomásra vitte őket. Jakab most már érté Dózia elmaradását, de meg nem foghatta, mi történt, hogy oly gyorsan útra keltek, a nélkül, hogy a leányka arról tudott volna, mert hisz megigérte másnapra való megjelenését a tó partján. Megfordítá lovát, lépésben ment hazafelé. Mély tünődés és levertség vett rajta erőt.
Már majdnem fölhuzták a függönyt, a mikor mégis ráhatározta magát, hogy kér valamit attól a barátságos embertől, a ki oly szivesen vezetgette erre-arra. Itt van a feleségem is, meg a gyermekek. Könyörgöm, ha valami helyet kaphatnának... Hol vannak? Itt tul a vendéglőben, a hova beszállottunk... Egy rongyos csapszékből kelletett előkeriteni őket.
A homályos égen már messzire van innen az egymást kergető sneff pár. Elől surran a kis sneff menyasszony; utána szerelmes pisszegéssel a vőlegénye. Már nem is látni őket; már csak abból tudni hogy merre járhatnak, hogy onnan hallani még az elhaló, távolodó pisszegést: „cpsz! cpsz!..."
Igazán? szólt Ádám ur, kegyetlenül belenézve a mesemondóba; azután csak fejet csóvált s fel hagyta magát tolatni a kontignáczióba; de még ott is zugolódott, hogy ugyan furcsa passzióik vannak ezeknek a nagy férfiaknak. A városligetben letette őket az omnibusz szokott kikötőhelyén; s Ádám bácsi kezde szétnézni e tengerében a pornak, hogy hol lehetne itt kapni egy kis nem száraz földet?
Látod, Géza: amit te elhagytál, az el is múlt. De ezek itt kocsikáznak mellettem és köszönünk egymásnak. Az én egész életem huszonegy éves koromig. Semmi a világon nincs olyan érthetetlenül messze tőlem, mint ez a múlt. És kezet fogunk és beszélgetünk. Néha látom magam köztük. Azt hiszed, nem szeretem őket? Most már. Ugy-e rabok, ha kiszabadulnak, elszoktak kérni emlékbe a bilincseiket?
Ezek a nyálcsöppök olyan aprók, hogy alig látni őket, de a betegség csirái is olyan kicsinyek, hogy még a láthatatlan kis csöppöcskékben is ezrével lehetnek. A beteg zsebkendőjére, vánkosára, ingére, takarójára biztosan igen sok ilyen apró nyálcsöpp kerül, de jut belőle az ágy fájára, a beteg evőeszközére, tányérjára, poharára, még a padlóra is.
Azokkal, kikkel megismerkedtek, csakis a szálloda társalgási termében jöttek össze, vagy az épületet környező parkban, hol nem egy fiatal ember várakozott megjelenésükre, hogy pár szót válthasson velük, vagy sétáikban kisérje őket. Nyelvismeretét Dózia Obrenné intézetének, kitünő tanárainak köszönhette.
A Nap Szava
Mások Keresik