Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !

Frissítve: 2025. június 28.


Bornemissza Lénárd éppen kertjébe akart indulni, hogy megnézze, vajjon különös gonddal tenyésztett Borametzfa palántái nem szenvedtek-e a hirtelen jött jégesőtől, midőn csatlós kocogott be udvarába. Ki vagy? Honnan jöttél? Pethőné nagyasszonyom sellővári udvarából jöttem! felelte a jövevény. Úgy? Nincs baja leányomnak? Hoztál valamit? Ide vele, parancsolá kurtán.

Vagy nem?! Csak azért sem?!... Hát jól van: nem! és éppen ezért: igen. Az ember ilyenkor fölteszi magában, amit akar, de csak azt cselekszi, amit lehet. A nótárius nem akart aludni és máris megint aludt. Álomképzetei zagyvák és kalandozók voltak. Érzései különösek, földöntúliak. Ugy érezte, mintha hullámok sodornák; a szél is taszította; már nem hasogatta az arcát.

Megfoghatatlan volt előtte Oroszlay hallgatása, kinek szavában szentül bizott, s azzal iparkodott magát megnyugtatni, hogy az határozott eredménynyel kivánja őt csak fölkeresni, s míg nyomon nincs, nem akarja magát mutatni. Azonban multak a napok, s végre nem birt türelmetlenségén erőt venni. Írt Jakabnak, éppen arra a délutánra kérve látogatását, melyen leánya váratlanul megérkezett.

Gyerekholmit tetszett vásárolni, ingecskéket, harisnyát s czipőt is. A czipővel különösen el tetszett véteni az adreszt. Mert mi, kezeit csókolom, csak nagyon mellesleg foglalkozunk czipővel. Czipő és kesztyü, az nálunk éppen csak hogy van, de nem jófajta. Tartjuk, mert a publikum, különösen a hölgyek, szeret egy boltban mindent megvenni.

Azt hiszed, nem szólt volna ő neked arról, ha tudná, vagy ha akart volna róla beszélni? viszonzá kétértelmű mosollyal Klára. Légy meggyőződve, hogy hasztalan mennél hozzá e miatt; de különben is, ez valami egészen új elhatározás nálad. Hisz éppen ő előtte rejtegetünk mi, s emlékezz vissza, mennyire kivántad a Tornyosról való elutazást, midőn Eszthey gróf levelét olvastad?

Az istenes munkába belefáradtak, egymást támogatták s némelyiket a cselédek vitték, csak éppen hogy a lábán járt. Az apjuk küldte őket; azt mondta, hogy ez vért szül a gyászos emberekben. A tárnaházban megint csikorgott a láncz a felhuzó csigáján s most ujra megindult egymásután a négy-négy ember; ugylátszik egész rakást hozott fel egyszerre a bennrekedtekből a lift.

Anyatejet kell fejni a fájós szemébe. Honnan vegyem? Honnan? Zavartan, tétovázva nézett a mellére s az ajtófélfához verte a fejét kétségbeesésében. Honnan, honnan? A másik asszony elsuhant mellette s nem telt bele egy kis negyedóra, már visszajött a pakulárnéval, akinek éppen három hete adott az Isten egy leánygyermeket.

Nem a vendéghez, hanem csak ugy magamban, meg az asszony előtt. Gondoltam, hogy nem vagyok éppen hányt-vetett ember, éves lakásom van, családom, becsületes keresetem, minek engedjem meg, hogy minden lump belém törülje a lábát. A kávéházban nem szóltam semmit, a vállaim közé húztam a fejem, hanem otthon kezdtem nagyobbnak mutatni magam, mint a milyen voltam.

Ez nagyon egészségtelen és az ilyen gyermeknek az étvágya is rosszabb, mint hogyha egy kicsit mozoghatna a kezével-lábával. Ez a mozgás tudniillik éppen úgy kell a gyermek egészségének, mint ahogyan a felnőtt embernek is szüksége van arra, hogy mozogjon. Aki egész nap ül vagy fekszik, annak nincs olyan egészséges étvágya, mint annak, aki jár-kel és dolgozik.

Pipaszó közben éppen nagy tüzzel beszélte el Buda ostromát a forradalom alatt, hol ő is mint honvéd az utászoknál működött; mondá a többek között: Látta már Hentzi, hogy nem tarthatja magát sokáig, de mégis akart tenni valamit, hogy megemlegessük, fel akarta vettetni puskaporral a lánczhidat; de nem sikerült ám a terv, mert nem sült el a puskapor, a mit a hidfőhöz csempésztek.

A Nap Szava

ismerősével

Mások Keresik