Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 27.
Herbárius uram, az apothecárius, egy állítólag magicus erejű tükröt vásárolt Zanardellitől, ki azt állította róla, hogy egyike a híres Nostradamus által készített tükröknek, mit én és az orvos-doctor uram tüstént ab absurdum deducáltunk! Hogyan? kérdé a tudós érdeklődve.
Deliberatum est. Mormogá a visszhang. Tehát determinálja el kend magát szabadon, mert innen csak úgy megy el, ha fölfogadja, hogy első megjelenésekor Pintye Gregort lenyakazza, különben a tömlöczbe vele, mint orgazdával. S a tanács-szolgára tekinte Stiffelbauer Tóbiás uram.
S ezen szavaira ismét ütést inte Szirmay, s a mogyorófa ismét hangos csattanással jelenté magát a czigány vállai között. Csak háromszáz ember uram, és huszonnégy réz ágyú. Üssétek! S új csapások következtek. Kétszáz ember! de az ütések nem szüntek meg. Jaj nagyságos uram! Kiálta Moré senki sincs, egy ember sincs! Kivallasz-e mindent igazán? kérdé Szirmay.
Az uram szerelmének a bensőséges heve rám is ragad, engem is szerelemmel telít meg; de a hidegülésétől egyszerre megdermedek; én tudom az asszonysiker legnagyobb titkát, talizmánját: mindig csak visszaadni, adni csak a nagyon szerelmes egyetlenegynek, akinek a határtalanul édes boldogsága által válunk magunk is boldoggá, legyőzötten is diadalmassá.
Mintha a földből nőtt volna ki, úgy állott, alig tíz lépésyire, az elfánt előtt egy nagy tigris és a szájában egy apró tigriskölyköt hozott. Hogy bírt odajutni anélkül, hogy a legcsekélyebb jelt is észre vettük volna, azt én máig sem értem. Mohamed látta és meg sem moccant. Amikor a puskámat felkaptam, a mahout elkiáltotta magát zavart ijedtségében: lőjj uram, lőjj!
„Tudod édesem, hogy én nagyon szeretek minden sportot, de kivált a vadászatért rajongok, amelynek a gyönyöreit az uram fedeztette föl velem. Még pedig megvallom, egy kissé a megsértett önérzet, amely majdhogynem daccá fajúlt, volt oka annak az elhatározásomnak, hogy „vadász" leszek.
Hát hiszen majd kiteremtsük valahogyan, nagyságos uram! Folyik az árverezés s mindig Bagi János levén a legtöbbet igérő, már több százra megy az általa megvett barmok száma. Hallja kend, szól a biró, vasra veretem ám kendet, ha csufot űz a biróságból. Készpénzzel kell itt ám azonnal fizetni. Jól van jól, nagyságos uram, majd megpróbáljuk a végin.
Oh ezek a tökfilkók!... Nem is képzeli a Mester, mily sok bakot lőnek e faragatlan, hiú és hatalmaskodó bugrisok. Aztán felemelkedett helyéről s mint egy tisztelgő küldöttség szónoka, a művész elé toppant: Méltóságos uram!
Az ajtó nagy csöndben felnyilik, s belép rajta a háziasszony, titkolózó mosolygással, s hozza a karján a leányát, egy szép kis, pólyába takart babuskát. Itt van „ő“ uram! Ugy-e milyen szép, mint egy kis angyal. Mit? Micsoda? Hisz ön nekem azt mondta, hogy most fordul a tizenhatodikba. Igenis, a tizenhatodik hónapba. De már el van választva, nem fog alkalmatlankodni.
Riaszta reá Pintye Gregor félig fölemelkedve, s az elfogadott kulacsot a nélkül, hogy innék, kezében tartá, s a hangján, de főleg tekintetében uralkodó rettenet összereszketteték a faluvégek koromszemű gyermekét, mindazonáltal e nemzetnél a bátorság hiányát szemtelenség pótolja, s ez készteté a megijedt czigányt új tréfával kedvezővé tenni ura válaszát. Igyál uram! Kezdé ismét.
A Nap Szava
Mások Keresik