United States or Ethiopia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Arról csak annyit tudok, hogy kinevetett, mikor az apja inasnak nézett és föl akarta velem vitetni a málhát. Inasnak nézett! kiáltott elszörnyedve az öreg asszonyság. Hát nem hallottad, hogy inasnak nézett? De meg is mondtam neki a magamét. Jól tetted. Mit mondtál neki? Csak azt! felelt Atlasz úr, hősies kifejezéssel.
Hová viszed a gyermeket? kiáltottam rá dühvel és mit cselekedtél anyjával?
Segíts rajtam, adj tanácsot, mit tegyek, inkább bármire hajlandó vagyok, minthogy ama gyűlölt palotába visszatérjek, hol cselédszobában lett volna lakásom, s a grófné mindenki előtt rejtegetni akart... Engem! ki nem vétettem soha senkinek, s úgy bántak velem, mint a gonosztevővel, kit meg akarnak menteni a büntetéstől.
Mintha valaki, aki láthatatlan, titokban be bekukucskált volna. Mit akarok mondani? Tulajdonképen csak egy nagy és örök mondanivalóm van s ezt olyan jól tudod. Szeretlek! Nagyon szeretlek és te vagy az első és egyetlen asszony, aki ezt így hallja tőlem, a szívem lelkem remegő, boldog, mindent kináló nagy vágyával utánad... Ne fordulj el.
Növendékeimnek nem tilthatom el, hogy ne írjanak szülőiknek a történtekről. És tizenegyen vannak... A mit pedig annyian tudnak, az nem marad titokban. Hermancenek lesütött feje kifejezte, hogy a mit Obrennétól hallott, azt be kell látnia, mert annak igaza van. Mély, nehéz sóhaj röppent ki ajkán s Dóziához fordulva mondá: Végy köpenyt és kalapot, s menjünk!
A derekam meg most már fájni kezdett. Tartsd csak jó erősen a ponyvát, Regina... Mit akarsz? Kibújok. Nem bírom ezt a kuporgást. Én sem mondotta hirtelen a leány. Nem bánom, ha bőrig ázok is... föl kell állanom, különben belenyomorodok ebbe a kuporgásba. Én is. Egyakarattal fölemelkedtünk.
Mert hát, én istenem, az ember egyáltalában csak azért nem lop, mert azt, a mit ellopni érdemes, vigyázza a rendőr, vigyázza a gazda, a szomszéd, az egész érdekközösség. S a ki nem lop, az csak igen kis részben becsületes ember, nagyjában csak gyáva, hát hogyan válogatod ki az óvatosak közül a becsületeseket? Az érzésemmel, az ösztönömmel, meg a tieddel, a mindnyájunkéval.
Nincs mit, kérem, válaszolta szívélyesen hálát kell adnia az úristennek, hogy az a büdös nem szakította le az egész lábát, mert azt is megtehette volna, kérem és akkor miképen tetszett volna odahaza ellátni a hivatalát, főerdőtanácsos úr? Bizony, miképen? Még csak most éreztem, mily különös hideg borzong végig a tagjaimon.
Én pedig bizonyos vagyok benne, hogy Béla fölött nem kell aggódnunk; ő sokban hasonlít hozzám, s azt hiszem, nem lehet kifogásod ellenem, mint férj ellen, mondá nevetve a gróf és az asztalon át melegen nyujtá kezét nejének, mit az megszorított, de ajkait, talán akarata ellenére, egy áruló sóhaj hagyta el, minek hallatára Eszthey kissé meglepetve vizsgálta arczát.
Biztosított róla, hogy a folytonos heves előnyomulásban levő csapatok eddig már a legközelebbi Rudnik nevű orosz községen is túl vannak, ez pedig messzebb esik ide harminczöt kilométernél, tehát mit akarok? Marasztalása nem fogott rajtam. Fejembe vettem, hogy okvetlen meg fogom találni ezredemet, tehát meg fogom találni, bármilyen messzire kellene is utána mennem.
A Nap Szava
Mások Keresik