United States or Martinique ? Vote for the TOP Country of the Week !
Abban az állbatatosságban, melylyel a nagy bolond angol messzelátó mindenüvé követte őket, mint egy hű kutya, több volt a komikum, mint a szemtelenség, s üldözőjüknek úgy tetszett, mintha ez az enyhítő körülmény se kerülte volna el a figyelmöket.
Beletelt néhány végtelenül hosszúnak látszó pillanat, míg ismét kinyitotta szemeit. Egy ideig még mozdulatlanul ülve maradt. Aztán elsimította az arcába tolakodó hajszálakat, fáradt lassúsággal fölemelkedett a földről és mintha semmire sem emlékeznék, ezt mondotta: Menjünk... Nagyon szomjas vagyok. Újabb mentegetődzéseken törtem fejemet, de sehogysem tudtam megfogni a dolgot.
A fiatal ember szó nélkül a karját nyújtotta s szorosan összefogózkodva s hallgatagon élvezve az egymás közelségét, czéltalanul járták az utczákat. Észre se vették, hogy messze kimentek a külvárosba, csupa apró ház közé. Mintha valami vidéki városkában lettek volna. Porondos uton mentek, zizegő fák alatt s egy kis ház előtt leültek egy padra.
Ugy látszik, hogy nem volt eléggé tele epével, éppen csak a szegénység mérge ágaskodott benne a módosabb ellen. A haldokló asszony arczán látható volt a bosszuság, amikor lassan Szőcsné felé fordította a pillantását s látta, hogy az körülbámul a szobában s aztán, mintha elszégyelte volna magát, a paplanra süti le a szemeit.
Nesztelenül haladtunk előre. Nem azért, mintha meglepetéstől kellett volna tartani, hanem mert minden egyes lépésre vigyázni kellett a sötétségben, amely az erdő sűrűségében körülfogott. Egy kis tisztáson áthaladóban valami fehér tárgyat pillantottam meg a fűben. Lehajoltam utána és fölvettem. Üres cigarettadoboz volt.
Ha lehunyta szemét, hideg szellő simította arcát végig, mintha ellebbent volna előtte valami és jajgatást hallott. Ha felnyitotta, csak a tűz sírt és sistergett és a gyertyák lángjai lobogtak, fantasztikus árnyakat rajzolva a komor falakra.
Kár, hogy nem írta le s így nem tehetem el az emlékeim közé. Mért csúfolódik? Mert nem szép, hogy így hazudik, világos nappal, a mikor látom a mosolygó arcát. És versekben! Nem szégyenli magát? Megérdemelte volna, hogy úgy tegyek, mintha komolyan venném, amit mondott. De tudom, hogy van egy mentsége: az, hogy hivatalból udvarol minden szinésznőnek. Mintha Lolát hallanám. Ezzel csak hízeleg nekem.
Mit akart mondani? Vajon mit akart mondani? mondá Góg Ferencz, mintha visszhangot adna Sándor lelki töprengésére.
Folyton hí. Kezét a mell-zsebére tette, mintha mondta volna: Itt vannak a levelei. Mennyi argumentumot össze tudnak hordani az asszonyok. Zsenkó mindig kitünő gyerek volt... Te is kitünő fiú vagy Jánosom, de hagyjátok, hadd röpködjön az öreg darázs... Ennyi volt s most meghalt mondta a doktor.
Nyissák ki az ajtót! első osztály! szalonkocsi! ott néz ki a fiam az ablakon! kiabált Atlasz úr a korlát mellől, midőn a vonat dübörögve megérkezett s nagy fújtatva megállt egy perczre e harmadrangú pusztai állomáson. Aztán mikor kinyitották a korlát ajtaját, maga futott a töltés mellé rakott táskákért, s kikapkodta a szolga kezéből, mintha versenyezni akarna vele a borravalóért.
A Nap Szava
Mások Keresik