Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 4.
Azért, mondja haraggal János hogy nem bírok a szénásszekérrel tülle befordulni a kapún. Hát micsoda dolog ez? Hát hogy mönjek én most már be a szénásszekérrel a kapún? Vagy vállon hordjam be a kukoricaszárat? János mindezt bizonyos keserűséggel emlegeti és beszédéből kiérzik a mély szemrehányás. A mérnök csakugyan gondolkodóba esik. Jánosnak igéri, hogy másnap reggel a helyszínére megy.
Mások birkóznak, vagy jó nagyot ütnek egymásra, hogy szinte csattan és puffan, de ez tréfaszámba megy. Csak ha valakit fejen ütnek, vagy mellbe vágnak ököllel, az megy haragból. Hanem arra még van idő. Estig ilyesmi nem fordul elő, addig csak hol a lányság, hol a hordó körül forgolódnak. Míg lámpagyújtat után még erősebben lobognak a szemek, duhajabb a népség.
Bizony, kérem, nagyon megérezzük az árokszállási névnapot. Tegnap Lear király-t adtuk; Leart magam játszottam, Edmundot Kékessy, Cordeliát Ilonka: s tizenöten voltak a szinházban. Ma pláne a Bőregér megy s még ma is csak félházunk van. Hja, vásár után vagyunk. De vasárnap. Nagy baj az, kérem, hogy itt az értelmiségnek csak akkor kell a szinház, ha se névnap, se megyegyülés ... Se disznótor.
Szivárványfi Gyémántfinak. „Solo.“ 9-ik telegramm. Gyémántfi Szivárványfinak. „Hozomány?“ 10-ik telegramm. Sz. Gy.-nak. „Minden mázsa után 5 korona.“ 11-ik telegramm. Gy. Sz.-nak. „Név?“ 12-ik telegramm. Sz. Gy.-nak. „Regina.“ 13-ik telegramm. Gy. Sz.-nek. „Jó“ 14-ik telegramm. Sz. Gy.-nek, „Forduló postán leány megy utánvéttel. Cserebogár utban.“ 15-ik telegramm. Gyémántfi Kőszénfihoz.
János úgy gondolja hát, hogy ez elől födél alá megy az ember. Míg az elfogy, majd csak eláll az eső. Pedig dehogy áll, sőt még jobban esik. Újabb pohár bor is elfogy s János apránkint kedvre derül. Akad cimbora is, telnek az órák. Időnkint kitekint, hogy esik-e még, de bizony csakugyan esik.
Az öreg asszony meg fog pukkadni a büszkeségtől, ha az apát-kanonok úr az ő szobájába megy, kiáltott Atlasz úr lelkesülten. Szaladok előre s megmondom neki, hogy tegye föl az új fejkötőjét.
Utoljára tehát rá is bízzák. A bankókat Sütő a zsebbe teszi s megindul büszkén. Az asszony mondja neki: Kötőféket nem visz kend? Sütő méltósággal ad a kérdésre választ: A ló kötőfékkel jár... Ezen szavakkal elhalad. Kevélyen jár, úgy véli, az egész utca s az egész nép tudja róla, hogy most a lóért megy s pénz van a zsebében.
Ő a mily nyugodt, álmodozó, csöndes vérkeringésű volt rendesen, oly erélyes, gyors és hevülő tudott lenni elhatározásaiban, ha a körülmények úgy kivánták, s most is elhatározta, hogy pár napig vár Dózia tudósítására, ki bizonnyal megirja neki váratlan távozásának okát, azután megy keresni őt, mert érezte, hogy nélküle már nem tud élni. De hiába várt, Dóziától nem érkezett semmi fölvilágosítás.
Hát talán tetszenék mégis holnap benézni hozzánk s esetleg visszaad Guravecz valamit. Tessék mondani, hogy illetékes forrásból tudja, hogy az áru sokkal olcsóbban kapható és hogy be van csapva... A vendég felállott. Ugy látszott, hogy megy. Az asszony pedig naiv kiváncsisággal kérdezte tőle: De hát micsoda boltos ön? Ide jön denunciálni a saját üzletét... Én kérem, én... Ön hát.
Az olyant ölbe kapjuk, dédelgetjük, babusgatjuk... Nem is tudom hova indult Zsenkó, hogy ilyen óriás lett... A szép Zsenkó fölött is telt az idő, de még mindig utána kellett nézni és néztünk is, habár már a legnagyobb fiút kézenfogva beiratni vittük a piaristákhoz. Ez időtájt megfogott az öreg. Zsenkó férjhez megy, pajtikám. Melegen gratuláltam. Nagy grandezzával fogadta.
A Nap Szava
Mások Keresik