Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 2.
Csak annyit mondj, hogy igéred. Gyerünk. Nem megyek. Az egészséges ember elkényszeredve nézett le a betegre, tanácstalanul állott s annyira meggyötörte a kinos állapot, hogy beleizzadt. Végre is intett a fejével, hogy jól van. Erre föltápászkodott a földről a beteg s megindultak a kocsihoz vissza. Mig odaértek, folyton bizonykodott. Férfi vagy, bizom benned, férfi vagy... A párnán ujra elaludt.
Nem akar egy pohár vizet, vagy bort, Somorjay úr? kérdé részvéttel a detektiv, látva annak lihegését s hangjának koronkénti elcsuklását; de az fejével tagadólag intett és folytatta.
A ló intett még néhányat a lábával, aztán végignyujtotta a fejét a füvön s kimúlt. Ilyen a lóhalál. Kint az útszélen játszottak a gyerekek. Valamely kofaasszony, a ki kocsiján arrament, egy marék cseresznyét dobott le nekik, mert a Sütőék legkisebb fiának, a vakarcsnak olyan szép szőke haja van, hogy az ritkaság.
Lábain a bokák fölött még erősebben meglátszott a kötelékek duzzadt nyoma, mint karjain. Nagynehezen azonban a szoknyával is elkészültem. Még csak most szólalt meg. Eddig hallgatott és hagyott magával mindent tenni. Kérlek, mondotta csendesen, miközben fejével a pajta mögött tovarohanó patak medre felé intett eredj és nézd meg, hogy ott van-e? Nem értettem, hogy mit akar. Mit nézzek meg?
Csak magában átkozódott, intett az asszonynak, mikor fütyölt a vonat, hogy hallod, hallod s az asszony ráintett a fejével: hallom. Akkor tört ki az emberből először hangosan a düh, mikor meghalt a gyerek. Lecsapta az ágyra a kis élettelen testet s kiment a ház elé szitkozódni.
Én tudtam, hogy így van ennek a gyanakvó »vézli«-nek azonban alighanem az motoszkálhatott a vörös fejében, hogy talán nem egészen van így... és zavarodott lelkiállapotában esetleg olyasmit is elkövethetett, amit nem lett volna szabad. Nincs mire emlékezni szóltam kissé nyersebb hangon mondom, hogy nem csináltál semmi szamárságot. Intett, hogy elhiszi.
Az asszony intett, hogy érti. Fölállott s szép rendesen kezdett készülődni. A gyermeket lepedőbe hengergették, mielőtt elmentek volna, a Mária-kép alatt meggyujtottak egy mécsest s a tornácz padkájára egymás mellé ülve, szó nélkül várták a kocsit.
Marosán, ne említsd többé azon embert, én nem futottam előle, megtudtam, hogy Szodoray haza viszi mátkáját, s a boszú intett ide mondá Pintye Gregor fölemelkedve, s szemei iszonyú harag tüzében forogtak. Uram! szóla ijedezve Marosán, ki mondta, hogy Karácson előtt futottál?
Magának gyűjtötte, úgy-e? találta ki hirtelen a képjavító. A vörös terciárius intett a fejével. Meg akartam házasodni nyögte ki keservesen. Nem élet ez a barátélet. Én nem vagyok tudós pap, művész-orgonista, prédikátor, hittérítő. Ego non sum vocatus. Én családot, feleséget, gyereket szeretnék. Lám, Jézus Krisztus Urunknak is volt családja. Ácsok voltak.
Atlasz úr zavart volt és haragosan rárivalt az öreg asszonyságra, a ki ártatlan kíváncsisággal kérdé, hogy miről beszélgettek. A társalgás ellankadt. Manó élcze kiapadt, mikor látta, hogy a milliomos menyecske alig figyel rá s nyugtalanul fészkelődik a pamlagon. Végre fölugrott, gyorsan, röviden búcsút vett a háziaktól s intett nagybátyjának, hogy szólítsa elő a kocsit.
A Nap Szava
Mások Keresik