Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 3.
Kumm sofurt... hol maradsz annyit! csapott ismét fülembe a kis vörös hangja. Jövök! Azonnal gyere, különben nem maradok itt!... kiabálta mérgesen a leány nem érted, hogy félek egyedül... Nem érted, hogy nincs mitől? Tudhatnád, hogy nem lehetek messze, ha a szavamat meghallod... tehát ne ordíts. Nem ordítok! hangzott a még mérgesebb kiáltás te ordítasz! Regina kisasszony, csendesebben...
Deák Ferencz-adoma. Az 1832/6-ik évi pozsonyi országgyülés alatt Deák Ferencz a „négy vödör“ utczában volt szállva, hol tőszomszédságában lakott Villaks zirczi apát és Balassa Gábor veszprémi kanonok és káptalani követ, később szombathelyi püspök.
A parancsokat cselédek hordták föl a második emeletre, a hol a komornyik és a parádés kocsis szobái között kis, két szobás lakása volt a kisasszonynak, fehér, tiszta, mint a pohár, de szigorúan egyszerü és kellemetlenül száraz és hideg... Ebből a leányból kellett bele valami, egy kis friss, üde uri leányillat, hogy ne legyen egész közönséges, mint tovább a folyóson a szobalányok szobái.
És ez majdnem hálára indította őt az ügyvéd iránt, ki szobájába érve, mérgesen támadt Klárára, s haragtól remegő hangon mondá: Nem tiltottam-e meg, hogy kimozduljatok Tornyosról? Megmondtam okaimat is erre nézve, s te elég könnyelműen és engedetlenül magaddal viszed Dóziát oly helyekre, hol ráismernek és fölfedezik hollétét. Ki ismerné őt az indóháznál? Könnyelmű beszéd!
Egy kimondhatatlan, hálás és szent elérzékenyülés borult a lelkére, hogy majdnem sírva fakadt. Hol lehet most Nóra? ismételgette mániákus szenvedélyességgel és boldog elragadtatásából lassankint kinzó önvád és magával szemben szomorú szemrehányás fakadt ki. És én ezt az asszonyt már csaknem elfelejtettem.
Dózia előbb körültekintett s szép arczocskáján folytatása látszott a természet mosolyának. Teljesen beillett ifjúságával, szépségével a viruló keretbe, hol már a tavasz bimbói kifakadtak, s minden viruló, üde volt, mint a milyen a kikelet fölébredésekor szokott lenni.
Veszély csak ott fenyegethet, hol te vagy, s bármily gyászos eset várna is, ha tőled megment, egy nagy lépés boldogságomra. Nem, nem, szép leányka, te itt nem maradsz, habár erőszakkal ragadlak is el. De az idő rövid, jer! Nem megyek! bár tudom, hogy elég alávaló vagy másodszor is elrabolni.
Ismerte Pintye Gregor a vidék parasztjait, mert köztük növekedett föl, s mint rabló is gyakran látogatta meg telkeiket, hol majd félelemmel, majd szeretettel fogadtatott, mint vagy rettenve valának borzasztó tettei hallása által, vagy velök szokása szerint valami jót tett; még a nem régen mult szabadságháború, melyben ugyan ők részt nem vettek, emlékezete utolsó vonaglásokban élt közöttük, és éppen mivel annak veszedelmét és inségét nem tapasztalták, vágytak nagyobb hévvel haszna után, mi alatt ők egy könnyen és büntetés félelme nélkül nyert zsákmányt értettek.
Nem akarunk azonban a gyászos kép élénkebb festésével a történet folyamának akadályt vetni, azért visszatérünk Nagybányára, hol a vérengző ellenséggel ismét fogunk találkozni. Alig hallotta meg Babocsay az ellen közelítését, tüstént kivezette eddig a városba szállított seregét a táborba, mely a város déli oldalán vala felütve.
Bábeli zavar; dekoraciók, jelmezek, egymás hegyén-hátán, olaszfal és tenger, erdő és holdvilág, és minden számnélküli tartozékai egy előadásnak; ezek közt a mediumon ül Balogh, vele szemben pedig a napos jegyosztó Gál, és veszik számba a pénztárt. Minya te, szól Balogh, hol a belépti dij, a mit a gróf ur adott? Ihol van, feleli Gál. Ötven forint kerekszám. Hazudsz, rivall rá Balogh.
A Nap Szava
Mások Keresik