Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 30.
És boldognak érzi jelenleg magát? Nagyon! Azt hiszem falun születtem, mert a szabad természet az, melyet mindenekfölött szeretek. Nem tudja, hol született? Nem! viszonzá lehorgasztott fejjel Dózia, s hangja egyszerre szomorúra változott, mi oly különös volt az eddigi, majdnem ujjongva kiejtett örömteljes szavak után.
A megszólítottak fölemelék pálczáikat, More hol egyik, hol másik oldalra vonogatta vállát, és pislogva felelt. De nagyságos tekintetes uram, úgy hiszem, hogy mégis csak ezer ember és harmincz réz ágyú.
Mert ott ilyenkor már június van. Szóval elkéstem vele. Tudod mit gondolok én? Csak mondd ki, ha már kigondoltad. Neked tetszik ez a két leány. Tetszik hát. Neked tán nem tetszik? Ha nem tetszenék, azt hiszem, nem kisérgetnéd őket. Az igaz. Cipriani mondani akart még valamit, de aztán mást gondolt. Csak nem fogja megbontani a szépen összevarrott jó egyetértést ilyen semmiségért!
Eszthey gróf kérdőleg, sőt kutatólag tekintett nejére, ki oly feltünő zavart és halavány volt, hogy mindnyájan csodálkoztak arczának elváltozásán. Tudtál te erről, Hermance? kérdé Bertalan gróf. Egyetlen szót sem, s nem is hiszem, de Ernesztinét kérdőre fogom vonni. Ne tegye mama, mondá kérő hangon Veronika.
Azt hiszem, hogy a költekezés keltette föl a figyelmét. A többiek azonban, beleértve a másik nénit is, a csöndest, megelégedtek egy kis lomha hümmögéssel. Tercsi néni azonban, ha már egyébért nem, jövőnk érdekében tisztába akart jönni a dologgal. A boltba nyargalt, verte a pultot, kidülledt szemekkel hallgatta végig a kis vörös zsidót, a ki előadta, hogy mi mindent vásároltunk, s rohant vissza.
Ez is a görbe ösvények közé tartozik... vissza! Különben megint kisiklunk az értelemmel. Hagyd! A mosogatással ráérünk estefelé is. Alkonyattájban majd együtt megyünk vízért és együtt mosogatunk. Most nézd meg a blúzodat, meg a többi holmidat, azt hiszem, hogy már szárazak és fel lehet őket venni. Igaz, hogy ebben a forróságban kényelmesebb így, mint felöltözve.
Azt hiszem... Úgy sejtem... viszonzá habozva Enyingi gróf, ki már bánni kezdé, hogy beszélt a birtokról, mert csak most jutott eszébe Veronika, midőn a szülők érdeklődését látta. És ki ajánlotta neki a birtokot? kérdé Eszthey odavetve, hogy lelki állapotát titkolja, mi nem a legrózsásabb volt e perczben. Egy Holcsi nevezetű ügyvéd.
A férj türelmetlenül de büszkén nézett végig rajtunk s mint a ki kilőtte az utolsó argumentumot, lesujtott közénk. Ennyi, azt hiszem, elég; vagy talán van itt még valaki, a kinek migrénes mamája lenne? Összenéztünk, néhányan elkényszeredve huzták föl a vállukat! Nem, nem, mi ilyen mamát nem tudunk felmutatni. Megilletődve fordult az asszony felé a közvélemény.
Az ebéd finom borai élénkítették a képzelődésünket; azt hiszem, senki sem volt köztünk, aki előre is ne irigyelte volna házigazdánkat az ő Zulejkája miatt.
A fővárosi élvezetek egészen érintetlenül hagyták jellemét, s olyan, mintha soha ki sem mozdult volna hegyeink közül, mondá gondolkodva, de nagy melegséggel hangjában Bertalan gróf, s félek, ha ez a házasság nem jönne létre, nem fog találni olyat, ki megértené őt s boldog lenne vele. Azt én is hiszem, pedig ő nem olyan leány, ki boldogtalanságában kárpótlást keresne.
A Nap Szava
Mások Keresik