Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 7.
Későn érkezett haza aznap is. A felesége megsimogatta, megcsókolta a homlokát; csucsujgatta-bubusgatta; csak egy kicsit fáradtabban, mint máskor. Hadady észrevette a bágyadtságát, de nem merte kérdezni, faggatni. Hátha panaszkodikj ha sejteti, hogy fáj neki valami olyan is, ami nem testi baj. S ez most borzasztó lenne. Inkább durva önzésére hallgatott s nem kérdezte. Hanem az éjjel alig aludt.
Elkezdtem az én rejtelmes hűvös tündérkémet még hevesebben ostromolni: hátha végre mégis lángot fog a szíve. Az erős, nagy szerelem csudát művel; annak nem lehet ellenállani. Az előbb utóbb gyujt.
JÁNOS: Akármit tett, neki nincs joga megütni! JÁNOS: Ne bőgj, mert rád ütök! JÁNOS: Nekem szabad! Mert én apja és tanitója vagyok. IDA: De hátha nem ismerte meg a fiunkat? JÁNOS: Akkor is láthatta róla, hogy uri gyerek! IDA: Hova mész ilyen korán? JÁNOS: A Katához! Megleckéztetem ... tudom Istenem! IDA: Elkésel az iskolából. Onnét egyenesen az iskolába megyek. Jenő!
A gonosz féreg folyton ott őrölt a szívben, s a gyötrő képzelem egyre azt súgta fülébe: hátha igaz volt? hátha újra igaz lesz, ha alkalom kerül rá?
Fölgerjedésemben egy szempillantás alatt benn voltam a feldúlt kerti házban, abban a gyanuban élvén, hogy hátha odabenn lesi mozdulataimat a még mindig erősen a gyomromban levő harapós vadmacska... odabenn azonban csak szétzúzott bútordarabok hevertek szerteszéjjel a bemocskolt padlón. Emberi léleknek semmi nyoma.
Hátha a visszaemlékezés esetleg megnyitja elméje előtt a világosságot azon a ponton is, amely most még el van borulva? Valami affélét mondott, hogy az úrfi csúnya fiú volt. Ennél a pontnál még a száját is fölbiggyesztette és kétszer-háromszor is elismételte azon a sajátságos dunnyogó félig orrhangon, amely minden volt, csak kellemes nem.
S hol a próba? Végre is, ha az aranynak ki kell állani a próbát, a te embereidet is alá kellene vetni valami kisértésnek. A bizalomnak anélkül semmi alapja nincs. A szem, ahogy mondod? Hátha hályog borul a szememre, már nem vagyok neked elég becsületes ember? Ámbár... A fiatal ember körülnézett, gondolkozott s kissé kedvetlenül felelt: Gondolkoztam a próbán is.
Megint csak szemrehányásokat tettem magamnak, hogy nem használtam fel a majszter ajánlkozását és hittem a »kijárás«-ban most persze már későn, mert más bakancsot itt nem kaphattam. Kivághattam volna ugyan a varrást, de hátha esős idő fogja felváltani a forróságot mit csinálok lyukas lábbeliben? Az ördög vigye el ezt az egész dolgot.
Otthon érezvén magamat, fütyörészve haladtam le a forráshoz és telemerítettem vízzel a vászonedényt. Ittam is a vízből néhány tele kortyot. Nagyszerű, friss hideg víz ez a saját forrásombeli, aranyat ér! Meg fogom vele kínálni Reginát is. Hátha lehűti és pulykamérge elpárolog. Helyesebben szólva: vadmacska-mérge. Még mindig úgy kuporgott ott a fa alatt, mintha ugrani készült volna...
Amint beesteledik weiter, vissza, ahonnan jőttünk. Hátha már tiszta ott a levegő és azok, akiké az a bestia volt, már eltakarodtak. Sarkon fordult és vidáman elnevette magát. Várod ugy-e, Jozéf, hogy megszabadulj tőlem?
A Nap Szava
Mások Keresik