Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 16.
Olyan nyugtalanitó, olyan gyanus nekem, ha a tájak igy emlékeztetnek egymásra. Követnek mint egy álarcos ember. Ez a virágzó cseresznyefa, meg ez a ferde barackfa is olyan ismerős. Ez talán valami üldözési mánia. Nem? Kihúzzák éjjel hosszú görbe gyökereiket és utánam jönnek. Minden lélekben van néhány tájkép. Az ember csak azokat látja. Ami kivül van, az csak felidézi.
A különbség az, hogy a drótszövőgép nem olyan bonyolult, mint a gyapjúszövő, mert a drótszövőgyárakból kikerült árúcikkeket nem kell olyan sűrűre szőni, mint a posztót, még azokat a drótszöveteket sem, amelyeket vékony rézdrótszálakból készítenek és villamos gépekben használnak. Ezeket pedig többnyire nem gépi erővel, hanem kézi szövőszéken készítik.
Egyszer aztán kijött az ápoló-testvér s minden oldalra meghajtva magát, átment a szobán. Nyomában az orvos jött s csendet intve a hölgyeknek, suttogva beszélt: A nagyságos asszonyon már nem segít a tudomány, de talán megkönnyíti utolsó perczeit az, ha maga körül látja azokat, akiket szeret. Tessék bemenni, de minél kevesebbet beszélni. Ha azonban ő mondana valamit, hát jól jegyezzék meg maguknak.
Nevetve jöttek; már észrevették a kutyákat. A két állat olyan vad rohanásban rontott ki a piactérre, hogy majdnem feldöntölték azokat, akik mellett tova száguldottak. De pléhgalléros, tekintélyes kutyák voltak; senki se mert kikezdeni velök. A következő percben már ott ugrándoztak a kisasszonykák körül.
Én ugyan povedáltam egy kicsit tótul, de épen azokat a szavakat nem tudtam összekeresgélni, melyek a hozzá intézendő kérdéshez szükségesek lettek volna, ennélfogva tehát nem állhattam vele szóba ezen a teleszájú nyelven. További próbálkozás helyett inkább elővettem kincstáramat és kenyeret, szalonnát szelve megkínáltam. Egyék, kis leány. No, ezt látni kellett!
Magam futottam, Erdélyben tölték több éveket, s csak, midőn tettemet már felejtve gondolám, s az idők nyugalmasabbak lettek, tértem vissza Megyes vidékére, fölkutattam az egész környéket, minden gyermek, ki fiaimmal egykorú lehetett, vizsgálatim tárgyává lőn; de hiába valának minden fáradozásim, mert azokat, kik után szívem majd megszakadt, föl nem találtam.
Bizonyos ebben? kérdem a levelet jól szemügyre véve. Tökéletesen, mondá ő. Klára kisasszony írását jól ismerem, s megesküszöm, hogy ezt ő irta. Tud a házmesterné e levelekről? kérdem. Nem! Ő nincs itthon s nekem adta azokat a levélhordó. Föl fogjuk bontani. Ha van bátorsága hozzá, tegye. Én nem mernék ilyet elkövetni, mondá Zsófi s én percz alatt leszakítván a borítékot, a következőket olvastam.
Első sorban, mint legalsó válfaj, említendők a bocskorok, amelyek egyáltalán nem dicsekedhetnek az ifijúr rokonszenvével, miután fölöttébb sok madzaggal köttetnek a lábaihoz. Az asszonykezek által pamukból eszközölt lábtyűk már jobbak, mert azokat akkor rúgja le ifijúr, amikor épen kedve tartja. De a legjelesebb mégis a kopogós cipő.
Itt kissé elcsuklott a hangja, s lesüté szemét a ráfüggesztett csodálkozó tekintet előtt. Azonban én sohasem voltam egészen rabja a társadalmi törvényeknek, mert olykor nagyon is szigorú fölfogásuaknak, máskor túlengedékenyeknek láttam azokat. Nem értem, grófnő, mit akar mondani? Nem találja ki, hova czéloznak szavaim? kérdé most már teljesen megbátorodva Veronika.
A természetnek ez a jelensége ránk nézve áldásos, mert ha a vér meg nem aludna, mikor a levegőre kerül, akkor kicsiny, jelentéktelen sérülések következtében is könnyen elpusztulnánk. A véralvadék azokat a kisebb-nagyobb nyílásokat, amelyekből a vér kiserked, bedugaszolja, úgy hogy onnan másként vér újra ki nem jöhet, hacsak ezt a vérdugaszolót el nem távolítjuk.
A Nap Szava
Mások Keresik