United States or Democratic Republic of the Congo ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azaz, hogy nem volt más, mint egy vadorzóból átvedlett erdőkerülőféle, akit sebesülten küldtek vissza a harctérről s új behívásáig egyelőre még otthon lézengett. Sötétképű legény volt; vad nézésű, komor és szótalan. Rövidre vágott haja úgv meredt fel, mint a vadkan sörtéje. Medveszerű járása mellett is csudálatosan nesztelenül lépett.
Nem szólottak semmit, csak ölelték egymást, mintha féltek volna, hogy most mindjárt elröppen a másik. A bácsi kenderfinomító-gyárban egy hete szünetel a munka. Az elmúlt szombaton deputácziót küldtek a munkások az igazgatóhoz s béremelést követeltek. Az igazgató a legkerekebben visszautasította őket s csendőrségért telegrafált a parancsnoksághoz.
Néhány heti ott mulatás után azt mondja Inkey Széchenyinek: Nem vettél valamit észre? Mintha hidegülnének irántunk. Nem én, szólt Széchenyi, hozzám igen is nyájasak. No, én hozzám meg egészen tartózkodólag viseltetnek. Megfoghatatlan. Pár nap mulva ismét jön Inkey Széchenyihez: Kaptál te meghivást a miniszterelnök diplomatiai estélyére? Három nap előtt. Különös, hogy nekem nem küldtek.
Fölsietett az öreg asszonyság szobájába, s miután a viszontlátás örömében hatalmasan megveregette vállát s egy lélekzet alatt elmondta, hogy Eveline jól van, a kis grófi unokák is egészségesek, Manónak sincs semmi baja és mindnyájan csókoltatják a mama és nagymama kezét, és végre kirakta az ajándékokat, melyeket a gyerekek küldtek s a maga részéről átadta a hagyományos csomagot a czukros gesztenyével: leült az ablak mellé, szemben az öreg asszonysággal és kérdezősködni kezdett az itthon történt dolgokról.
Egy molnárhoz ment volt férjhez, a ki legutóbb Galaczról irt ezelőtt harmincz esztendővel valami hagyatéki dologban. Nem válaszoltak neki s ő se erőszakolat a dolgot. A másik két testvére leány maradt. Már abban az időben, a mikor engem a bátyámhoz küldtek vakácziózni, lehettek negyvenesztendősek. Két-három év volt köztük a különbség.
Ilyenkor már vége volt a külső munkának, lehetett egy kicsit kérdezősködni, beszélgetni, tervezni; máskor nem is, mert Kardos időközben nem ért rá; az ebédjét is az irodájába küldték, akkor evett, amikor előkerült; őrá nem számíthattak volna pontos időre sohasem. A vacsora aztán összehozta őket.
A kaszárnyából azzal küldtek el, hogy néhány napig várnom kell, míg a sor ránk rezervistákra kerül, mert elsősorban a lineabeli csapatok felszerelését kell befejezni. Vajjon meddig kell várakozni? kíváncsiskodtam az őrmesternél. Három-négy napig hangzott a válasz. Nem igen örültem ennek a hírnek. Hazamenni erre a három-négy napra már nem volt érdemes, elhatároztam tehát, hogy ott maradok.
A Nap Szava
Mások Keresik