United States or French Polynesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kérjük azonban olvasóinkat, ne gondoljanak rosszat felőlünk, midőn az elhagyottat elhagyjuk; mi kénytelenek vagyunk feleségével menni, mert Abdul khán sátorának egyik osztályában, melybe Jeszid Murza Pióczánét vezeté, ránk történetünk fontos személyei várnak.
Automobil, rezzent meg Leontin s ijedten rántott az út széle felé. Várjuk meg, míg elmegy, mondtam kelletlenül s félrehúzódtunk, egy kőrakás mellé. De az automobil nem közeledett. Úgy látszott, mintha egy helyben állana s félelmesen búgott. Néha felhorkant s utána még rettenetesebb berregésbe kezdett. Két lámpa-szeme mereven, furcsán villogott, mintha egyenesen ránk nézne.
Talán neheztelni fog ránk, szólt, s Vidovicsnak ismét úgy tetszett, mintha öröktől fogva ismerte volna ezt a hangot, de Lola nem gondolta azt úgy, ahogy mondta. Lola csak pöröl. Ha egy kicsit megismeri, majd látni fogja, milyen jó leány. Majdnem egykoruak vagyunk, de azért ő az én kis anyám. Én lusta vagyok s szeretem, ha kényeztetnek; ő babuskál. Mondja, mért néz úgy rám?
Sokkal veszélyesebb ránk nézve az, hogy tudja, miként testvérek vagyunk, mit én mindig titkoltam előtte. Megtudta összeköttetésünket? kiáltott föl rémültem Holcsi. Kitől és mikor? Úgy látszik a legutolsó időben, de hogy kitől és mi módon, arról nincs fogalmam, sőt azt is tudja, hogy Somorjayné is nővérünk. Az ügyvéd álmélkodva s összeránczolt homlokkal hallgatta Obrenné előadását.
Van, aki csak a szalagjainkról ismer ránk s engem elkeserít, hogy miért nem lettem igazán éppen olvan, mint ő. Olyan szép, olyan okos, olyan jó, olyan ügyes, olyan tanulékony. Eljön majd, ha Lola föllép? S tovább fecsegett Loláról, Lola szerepeiről, Lola nagy sikeréről a konzervatóriumban ... Úgy beszél, mint egy kis gyerek, szólt magában Vidovics, mint egy szófogadó, jó kis baba és mégis ...
Nem mozgattam tovább ezt a dolgot, hanem igyekeztem, hogy közvetlenül a nyomában maradjak sántikáló lábammal, különben elvesztettem volna szem elől. A forráshoz érve tele merítettem a vászon-vedret és azzal haladéktalanul indultunk visszafelé. Sietni kellett a főzéssel, mert még egy rövid óra és ránk esteledik. Tüzet a barlang külső szájában magamnak kellett csinálnom, Regina nem értett hozzá.
Ránk fér, kedvesem, én is csak egy félóra óta vagyok ébren. Legalább jól aludtál? Köszönöm, jól. És te? Én is. Akkor minden rendben van. Most el fogunk menni a tóhoz és megmosdunk, még pedig alaposan, mert ez is ránk fér. De leszel szíves nem beletörölközni az ingedbe, mint tegnap, hanem majd ezt használjuk törölközőnek. Kikeresett a cókmókból egy darab színes vásznat és mosolyogva felmutatta.
Mozdulj! kiáltotta ingerülten s fitos orra most ismét úgy mozgott, mint egy dühös mókusé különben egészen ránk virrad és akkor el vagyunk veszve... Nem érted? Nem érted, hogyha azt az átkozott dögöt eleresztik, az ide is utánunk talál? Ohó, a kutya! Erről a bestiáról egészen megfeledkeztem.
Óh azt ne cselekedd bölcs Zin-Zin, az nekem nem jó mulatság lesz; valamennyi ázsiai hatalmasság mind csak azt lesi, hogy mikor kap hajba a mennyei birodalom egyik fele a másikkal? hogy akkor ők is ránk rohanjanak. Erről a szándékról tehát tégy le. Zin-Zin nagyon csóválta a fejét: egyik azt mondja, hogy jó lesz, másik azt mondja, hogy nem jó lesz, Ez már furcsa.
Még annak a reménységére is végigborzongott rajtam a vadászláz, hogy találkozni fogok ezzel az agancsos nagy úrral. A délután, mondom, gyönyörű volt. Teljességgel más hangulatú, mint a hajnal. Az arany alkonyat sárgás fénynyel hintette meg az erdőt; a szajkók szemtelenül kiváncsiak voltak s ránk ripakodtak; a kék ég hűvösen és vidáman mosolygott.
A Nap Szava
Mások Keresik