United States or Guinea ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azt nem tudtam; a mit tettem, az igazság érdekében történt, viszonzá Kardos kétértelmű mosollyal, s meghajtván magát, távozott, míg Enyingi gróf belépett barátjához, kit a legnagyobb mértékű izgatottságban talált. Tudod-e, hogy Dózia az Eszthey-palotában van? kérdé elébe sietve. A legjobb hely számára, a hol lehet. Oroszlay meglepetve tekintett rá.
Oroszlay élénken ugrott föl helyéről s oly nagy hévvel mondta, hogy bocsássa be szolgája a leányt, hogy az csodálkozva tekintett rá, de szó nélkül hagyta el a szobát. Pár percz mulva belépett Bognár Zsófia.
Láttam a grófné viseletéből, midőn az intézetből a palotába vitt magával, titokban a hátulsó kapun és melléklépcsőn... Nyugtalan és ideges volt, koronként félve tekintett körül. Ki miatt tette volna azt? A cselédségnek ő parancsol, s teheti, a mi neki tetszik... Egyedül férje lehetett az, ki előtt titkolni akarta ottlétemet.
Te nem tudod, ki az a leány, valamint azt sem képzeled, mily keserüséget okoz nekem távozása! Ernesztine a legnagyobb bámulattal tekintett rá.
Hermance mind nagyobb bámulattal tekintett az ifjúra, s pár pillanatnyi habozás után mondá: Ha jól emlékszem, ön határozottan bevégzettnek mondta azt, amire Dózia miatt kértem, s megtagadott minden továbbkutatást, sőt arra kért, hagyjak föl én is azzal és bizzam a leányt sorsára, miután ő jól érzi magát ott, a hol van, s boldog jelenlegi környezetében.
Dózia valósággal meg volt rémülve ettől a határozott kijelentéstől, s félve, habozva tekintett a beszélőre... Mennyivel nagyobbnak, szebbnek látta őt önmagánál, ki oly fenséges lelkesüléssel védte azt az ügyet, mi tönkretette saját jövőjét, míg ő: igaza volt Veronikának, gyáván megfutott a nehézségek elől.
Még egyszer fölkeresem Holcsit, s ha nem is fogadom el ajánlatát, beszélek vele és saját hálójában fogom meg, melyet, érzem, hogy aljas czélból vetett nekem, mondá elfojtott dühvel Bertalan gróf s kisietett a szobából, hol neje szomorúan tekintett utána és önkénytelen ismétlé azt, mi már oly gyakran hagyta el ajkát: Milyen rosszak a férfiak!
Igérem, hogy rajtam kívül soha senki sem tudja meg nevét, mondá Hermance. Valóban számíthatok arra? kérdé a leány s elhagyva helyét, a grófné elé térdelt és megragadva annak kezét, bájos, esdeklő kifejezéssel tekintett szemébe.
Most siessünk! kiáltott föl hozzáfordulva Hermance, végy bucsút Obrenné asszonyságtól, és kérj bocsánatot tőle. De a leányka csak némán hajtá meg magát, s ajkai nem nyiltak föl. Egyetlen szót sem ejtett ki, s az ajtó felé fordult. Obrenné kétértelmű mosolylyal tekintett utána, s Esztheynéhez fordulva, mondá: Láthatja, grófné, mily rossz hajlamai vannak ennek a gyermeknek.
Azonnal megjelentem, hogy vendég érkezett viszonzá a kérdett, s eltünt egyik mellékajtón. Hermance kezében tartá a neki czímzett levelet, de nem bontá föl. Szórakozottan tekintett a betükre, s mind nagyobb nyugtalanság és feszültség látszott az arczán.
A Nap Szava
Mások Keresik