Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 28.
Mintha valamelyik sarokban a nehéz, nagyvirágos szőnyeg alatt selyembe öltözött szép leány bujt volna el s annak a lehellete táplálta volna a szobát... A vendégnek egyszerre eszébe jutott valami: Kellene nekem egy ember mondta. Egy ember. Minek? Valami ember, akinek a zsebében megférne egy kis mellékes pénz. Valami ördög, afféle szegény nép, aki körmölget, ha munkát kap.
Mindig rossz kedvű, de rendesen csöndes és nem okoz semmiféle zajt, vagy alkalmatlanságot a szomszédságban. Ki az a Zsófi, kire úgy látszik haragszik? Valószínűleg az előbbi lakó? Igen! azért haragszik rá, mert alig hogy behordozkodott ide, ismét mindjárt elment, s minden ok nélkül hagyta el a szobát... Mi is sajnáltuk, mert minden házi munkában segítségünkre volt.
Tehát a viszontlátásra ma este nyolcz órakor, mondá Hermance, de midőn az ifjú elhagyta a szobát, majdnem leverten fordult férjéhez: Úgy látszik csalódtunk Jakab érzelmeiben Veronika iránt, mondá szomorúan, s félek, hogy leányunk maga is csalódik. Nem lehet arra adni, mit az emberek beszélnek, viszonzá a gróf.
A leány gyorsan megfordult és elhagyta a szobát. Hova viszi őt, grófné? kérdé egyszerre észrevehető nyugtalansággal az intézet főnöknője. Alkalmasint haza... Hova vihetném? És a gróf? Fölösleges erről beszélnünk, mondá türelmetlenül, majdnem büszkén és hidegen Hermance. Valamit kell vele tennem, ha ön kérésemet megtagadja, nem hagyhatom őt az utczán.
E szavak után gyorsan elhagyta a szobát, s Veronika kezébe rejté arczát és zokogott... Lehetetlen volt nem látnia Oroszlay közönyét maga iránt. Mi bajod? kérdé megrettenve, s karjába zárva őt Hermance. Oh, mama, ő nem szeret engem, hiú remény volt, hogy érdeklődik irántam.
Most küldd be vendégedet, ki nagyon elunhatta magát ma este, mihez nincs szokva. Azt magam is hiszem, de hát nem akart velem mulatni, viszonzá nevetve a komorna, s elhagyta a szobát és pár pillanat mulva Dózia lépett be. Hermance egy pillanatig fájdalmas kifejezéssel nyugtatta a kecses alakon szemeit, ki valóban nagyon szép leány volt. Tartása egyenes s öntudatos.
Ugyanezt a szobát láttam, amint van és egy titkos hang azt suttogá fülembe, hogy induljak útnak, mert kegyelmeddel együtt érjük el a nagy eredményt. Útnak indultam, hogy kegyelmed adeptusává szegődjem. És ki írja le bámulatomat, midőn a legnagyobb zivatarban a városba érve, ugyanazon égi jeleket láttam az égen, ugyanazokat a házakat, utcákat láttam, miket álmaimban.
Hanem a felesége mosni és takaritani járt és igy gyerek nélkül csak megtudtak élni. Az egyik szobát kiadták tizennyolc forintért. Egy fiatalember lakott benne. Valami festő féle. Igy hát csendesen éltek és nem is volt más zavar, minthogy a szobaurhoz néha mindenféle furcsa fiatalemberek és lányok jöttek.
Vonásai nyugtalanságot fejeztek ki, mi mozdulatain is meglátszott, lassú, vontatott lépéssel haladt vezetője után, ki tágas, diszes terembe vezette, s gyorsan fölcsavarva a villamos gombot, percz alatt fény árasztotta el a szobát, mely beléptük alkalmával teljesen sötét volt. Itthon van Obrenné asszonyság? kérdé a grófné.
A Nap Szava
Mások Keresik