Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 21.
Tessék, csak tessék kérem felelte Zelma néni izgatottan, lelkesen és félrelökdösött mindenkit az útból. Tessék itt van egy szék, ha tetszik leülni. Hogy érzi magát? kérdezte a hölgy halkan Jung Kálmántól és elpirult, mert az egész udvarban mindenki hallgatott. Aztán lesütötte a szemét, mert Jung Kálmán nem felelt, csak sápadtan kitágult szemekkel bámult az arcába.
A tekercsekről legombolyodó drótszálakat az orsók vashengeren szövik hálóvá. Azok a gépek, amelyek a dróthálókat szövik, leginkább egyforma szélességű és egyforma nagyságú szemekkel ellátott dróthálókat szőnek.
Idejöhetek kicsit? kérdezte a sovány, hosszú Rózától, aki akkor a széken ült. Hogy aludt Kálmán az éjjel? Jung Róza felállt és pislogó, ijedt szemekkel nézte a hölgyet. Kérem tessék mondta majdnem siró hangon és hirtelen beszaladt a lakásba. A hölgy csodálkozva nézett utána, aztán leült a székre. Hogy érzi magát? kérdezte Kálmántól. Nem fárasztja, ha beszélek magához?
Mind a mellett nem marad más hátra, mint hogy haza vigyem Dóziát. Obrenné lesütött szemekkel hallgatott és Esztheyné még egy kisérletet tett. Ha például kétszeres árat fizetnék Dózia ittlétéért? kérdé bátortalanul; de az öreg nőnek vér szökött arczába ez ajánlatra. Miféle véleményben van rólam méltóságod, hogy ilyet ajánl? kérdé őszinte vagy tettetett megbotránkozással.
Szeretni fogom, hisz oly bájos arczocskája van, s maga ajánlja, és el van hagyatva. Nem elég-e ez, hogy vigasztaljam? Édes, jó leányom, mondá meghatva Esztheyné, szeretettel tekintvén rá, ki halk léptekkel közeledett Dózia felé, s örömmel látta, hogy az lassan fölveti hosszú pilláit és álmodozó szemekkel tekint körül, mintha nem tudná, hol és kik között van.
Bornemissza kedvetlenül ráncolá össze homlokát s még fagyosabb, még elutasítóbb hangon felelé, mint az elébb: Azt nem tudom, de néked sem szükséges tudnod. Bátyám, e felelet! kiáltá felfortyanva s villogó szemekkel. Amit egyszer kimondok, nem szoktam megmásítani volt a szigorú válasz.
Pár perc mulva az ellenkező oldalról fölhangzottak az osztrák néphimnusz szakadozott ütemei s az út legközelebbi kanyarulatánál kibukkantak az ellenséges vadászok. Erre a tábornok is megrendült. Minden elveszett s a természetes ösztön menekülésre késztette. Halotthalványan, elhomályosuló szemekkel nézett megfutott csapatai után, majd visszafordult az ellenség felé.
Arra nincs ok! kiáltott föl megrettenve Hermance, ki már megbánta szenvedélyességét, de Jakab gróf meghajtá magát és tartásán s vonásain látszott, hogy a mit kijelentett, azt nem szándékozik visszavonni. Lesütött szemekkel, lehorgasztott fővel haladt ki a palotából, hova éppen akkor lépett be Enyingi Loránd, mint rendesen, a legrózsásabb kedvben.
Hiányzott a gyakorlatából a verseny, s a mint megjelent, leverte a lábáról. Néhány évig még tengődött a boltban, pislogó, vizes szemekkel nem látta a lassu elmulást, s egyszerre aztán egy hét alatt kiárulta a holmit s egy horpadt kézitáskával a kezében feljött ő is Pestre. Ez a város tudniillik olyan város, hogy mindenkinek jut benne egy harapás kenyér. Odalenn a vidéken legalább ez a hire.
Sokan különcznek, ábrándozónak tartották, ki nem ismeri a világot, az embereket. Nem használja föl előnyeit nyitott szemekkel, s mégis álmodozva tölti idejét, nem vevé észre sem a vele kaczérkodó szép nemet, sem a barátságát elnyerni igyekvő ismerősöket. A tudományoknak és a művészeteknek élt. Munka tölté be napjait, mely nem volt hivatva a nyilvánosság elé kerülni.
A Nap Szava
Mások Keresik