Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 9.
Elbujnak s aztán kikukucskálnak. „Fogadjunk, hogy nem találsz meg, Dávidkám!" Mintha a közönség törődnék velök! „Fogadjunk, hogy nem kereslek, Eszterkám!" Vagy magával kacérkodnak ilyen kitartóan? Meglehet, hogy előlem bujtak el. Amióta feljöttem, nem igen látni őket. Kopogtattak s Ilonka hátra fordult. A páholynyitogatónő dugta be a fejét. A Kati? Igen, nagysád. Jól van, mindjárt megyek.
Volt a miniszternek egy öreg huszárja, László; ismerte azt minden ember, a kinek valaha Wenkheimnál dolga volt: ez volt a nagyobb ur a háznál. Azt utasitá a miniszter, hogy most már fogja pártul a „népdalok hősét“, vigye el magával valahová, a hol az „rangja szerint“ mulathat; s legyen rá gondja, hogy semmiben ne legyen fogyatkozása.
Mindketten a legelőzékenyebbek voltak Dózia iránt ki tapasztalatlansága ellenére olykor tünődött a fölött, miért mutatnak, s éreznek iránta annyi szeretetet, ki végre is egészen idegen nekik. De kora hozta magával, hogy úgy vette és fogadta a dolgokat, a mint azokat látta. Soha semmiféle gyanu nem szállta meg lelkét, de mit is gondolhatott volna ő, ki annyira nem ismerte az életet!
Nem egyforma nagyok, attól függ, mióta építi őket a forrás és hogy mennyi oldott anyagot hoz magával. Van köztük olyan is, amely a magával hozott mészből egész hegyet halmozott fel. A legszebb ilyen képződés a Csendes Óceánban, az ausztráliai Új-Zéland szigetén volt, de a Taravera-vulkán egyetlen kitörése 1886-ban úgy elpusztította a föld szinéről, hogy nyoma sem maradt.
A kis fekete embert például folyton látom, azért beszélek róla annyit, meg aztán különösen az egyik ló maradt meg az emlékemben. Ez valami temetkezési remonda lehetett, mindig trappra fogta a lépést s annyira nem viselte komolyan magát, hogy egy fordulónál nekivadulva ágaskodni kezdett s vitte magával a másik három lovat is, a mint neki indult vágtatva a hegynek.
Nevelőatyám, Cynthia és az öreg szolga eltűntek. Hosszas keresés után csak egy levélkére találtam, melyben nevelőatyám arról tudósít, hogy az inquisitió üldözése elől olyan menedékhelyre kellett menekülnie, hova engem nem vihet magával. Éljek boldogul és a szent tudománynak, ezzel zárta be levelét. Megfogadtam a szót.
Indulatosan fogta meg az asszony kezét, hogy magával huzza a legközelebbi lámpáig, a hol megáll a kocsi. Még idejében odaértek. A hosszu sor vizes ablak épen előttük állott meg s az ember előbb a kocsi fölugrójára tette a kis koporsót s aztán fölkapaszkodott ő maga is. Lenn az asszony várta, hogy mehet-e utána. Nem mehetett.
Atyját fogja valami ürügy alatt magával hívni és Josét félreintve, elmondja neki. Úgy is tett. Atyja ugyan furcsának találta, hogy a toronyszobából induljanak az esküvőre, de még se akarta kedvét szegni. José éppen barettája után nyúlt, midőn beléptek. Maradj! Klára akarta, hogy innen induljatok! szólott magyarázólag a tudós. Nos, lányom, hát mit akartál mondani? fordult aztán kérdőleg leányához.
Nem mer megküzdeni a nehézségekkel, melyek nem is léteznek. Elbujik, mint a büntetéstől félő gyermek, s magával együtt szerencsétlenné tesz egy oly embert, kinek életét földi mennyországgá tehetné.
Kérem, csak egy keveset várjon itt; azonnal jövök. Mikor visszajött, nem volt már felsőkabátja. Karonfogta az öreget és vitte magával, ugy látszott, mintha a hóna alá vette volna, a kis ember majd eltünt mellette. Az uton megbeszélték a dolgot. Van egy márkám és ötven fillérem kezdte a jenerál . Megosztozunk rajta. Hányan vannak? Négyen.
A Nap Szava
Mások Keresik