Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 11.
Ekkor tünt ki, hogy az intéző milyen lovas és hogy az a csunya nagy ló milyen ló. Hirtelen a nekiszelesedett telivér után nyargalt és a karikásával az első kétszáz lépésen belül megpányvázta, elfogta, hozta vissza. Egyikük sem szólott. A főhadnagy egy kicsit röstelkedett, az asszony ezt észrevette, a világért sem dicsérte volna meg az intézőt.
Nem tudom, felelt Atlasz úr elugorva az ágaskodó ló mellől, de még jobban megijedve Sándor hangjától. Mihelyt eltávoztál, a szobájába ment, s onnan néhány percz mulva a kertbe sietett. A cselédek látták a falu felé menni. Sándor megsarkantyúzta lovát s minden további szó nélkül a falu felé vágtatott. Csak most jutott eszébe, hogy Klára beválthatja fenyegetését és örökre elhagyja őt.
A nagyságos ur pedig már jött vissza. Reszketett alatta a ló, a zabláról tenyérnyi czafatokban szakadt le a tajték, a lovasnak pedig a boldogságba belebágyadt a szeme, ragyogott az arcza. Egyenesen belovagolt az istállóba s parancsolni kezdett. Elő a kocsit, az enyimet.
A tejesasszony, a Mari néni, már napok óta egyre sűrűbb aggodalommal tekintett a lóra, bizonyos Bársony nevezetűre. Ez a ló nem volt öreg állat, ellenben mindig jó és kitartó szolgálatú; most hat éve vették andrásnapi vásárkor épen hatvanegy forinton.
Hja, könyörgöm, én is erős ember vagyok, mégis ki vagyok állva, mint egy elhajszolt ló. Azonban megpróbáljuk. Intett az embereknek és maga is segített akként kocsira helyezni a főhadnagyot, hogy ne ébredjen föl. A művelet sikerült. A sebesült nem ébredt föl. Rajta kívül még csak három sebesült volt a kocsiban, két huszár és egy Fahrkanonir.
Próbálja meg, tanuljon bele... Bajos az, nagyságos ur... Bajos, persze, hogy az... Hirtelen a kut felé meredt a szeme és retteneteset kiáltott. Tódor! Te bitang! Jobbra, jobbra! Megint a diván felé fordult s most már dühös volt nagyon. A Czézár majd agyonrugta Menelaust. Rongy paraszt, ugy czibálja a ló, a hogy akarja. Megint kifelé nézett s ujra rákiabált a legényre. Marha! Bolondulj meg!
Még az öregek találmánya ez, ama régi sátorkorszakból, mikor ló hátára tették a házat s odább vitték egynapi járó földdel. Ez valami rácfajta szó, azelőtt csak csilsátornak nevezték, amint hogy nem is más, mint sátor.
Lovakon, mert arra a vidékre a kocsi hire még akkor nem jutott el, az valami különös dolog is lehetett, hogy valakinek négy kereke van, aztán megy, ha a lovat furfangos madzagokkal elébe kötözik. Azon vidék emberei hívei az egyszerű dolognak s így helyesebbnek tartották, ha a ló hátára kötözik a boroshordót ha a hordó legurul, szétlapul s a bor elfolyik; mash Allah.
A Nap Szava
Mások Keresik