Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 29.
Egy reggel, a mult vasárnap Klára kisasszony becsöngetett s azt mondta, hogy nagyon beteg, gyomorgörcsökben szenved és Dózia kisasszonyt akarta látni, ki azonban akkor már elment, bár még sokáig nem kezdődhetett a mise.
Nem az a végtelen piszkos viz, amely a kocsi oldalait nyalja és utána nyulkál. Pihegett s egyszerre fölugrott a kocsiban és megragadta a kocsis karját: Hajts! Nem lehet, kisasszony. Verd véresre a lovat, szakadjon ki a lelke, csak menjen... Mikor a vén ember csendesen intett, hogy nem lehet erőszakoskodni, visszarogyott az ülésre s tompa elfásulásba esett.
Vasúton megy? Nem. Lóháton jöttem. Értem. Á l'anglaise tünik el, hogy itt ne fogják. Még van egypár napi dolgom Berényben, csak aztán indulhatok. Szerettem volna, hogy ha ön kalauzol Berényben. Oda ugyan nem kell cicerone, kisasszony. Egy roppant falu, melyben hatvanezer ember lakik ... De érdekes. A korcsma korintusi stílben épült, s a templom egy nagy pajta.
Kisasszony, én nagyon szegény ember vagyok, megrendelése engem nagy zavarból ment ki, csakhogy ha előlegesen is nem segít rajtam, hozzá sem tudok kezdeni a képhez. A leány egészen természetesnek találta igy a dolgot s egy ötven márkás bankjegyet tett az asztalra. Szépíteni se igyekezett a dolgot s olyan egyenes komolysággal beszélt, mintha legalább is tiz esztendővel idősebb lenne.
Ez alatt olvasható mindjárt. „Une jeune demoiselle, qui parle francais, de dolgozni nem szeret, desire a étre placée, mint urnő, vagy házi kisasszony valami szolid uraságnál“. Következik egy végevárhatatlan rubrika „fehérnemü, csipke, selyemruhák és más egyébb piperenemek“ választékos czikkeiből összeállitva. Ez volt a második fejezet.
Mert meg vagyok győződve, miként annak a gyors utazásnak valami nagyjelentőségű oka volt, valamint Klára kisasszony tettetett betegségének is, ki nem akarta, hogy barátnője templomba menjen, s otthon szerette volna őt tartóztatni. A gróf figyelmét felkölté ez az állítás és meglepetve pillantott a beszélőre. Miből gondolja azt? kérdé feszülten.
A Liza kisasszony menjen le a pinczébe s mig visszajönnénk, nézze meg a japán selymeket. A mi csak egy kicsit nyirkos, azt külön kell tenni. Majd én aztán gondoskodom róla. Fekete ur menjen a vámházhoz. Hol van Fekete ur?... Fekete urat előbb elő kellett keresni, mert nem volt a boltban. A vénebb Glubovitz ész nélkül szaladgált künn az udvaron, meg benn a pinczében, mig előkereste valahol.
Mást akarok mondani, mi méltóságodra talán meglepő lesz, de jónak látom tudatni. Mi az? kérdé látható nyugtalansággal Eszthey. Hogy Pármai Teodózia kisasszony körülbelül menyasszony. Eszthey csakugyan meg volt lepetve, de nem gyanítván, mi következik meg, egykedvűen mondá: Ennek örülök! És hol van ő jelenleg, itt a fővárosban?
Azután megjött Dózia kisasszony is s ekkor mindjárt elhatározták az utazást, mert rögtön podgyászolnom kellett s egy óra mulva már útra keltünk, holott előbb szó sem volt arról és még aznap este megérkeztünk ide, hol a két fiatal hölgy egy napot töltvén, tovább utaztak, nekem pedig kiadatott az útlevél... Hogy mit vétettem, azt nem tudom, folytatta majdnem sírva Zsófia.
Kumm sofurt... hol maradsz annyit! csapott ismét fülembe a kis vörös hangja. Jövök! Azonnal gyere, különben nem maradok itt!... kiabálta mérgesen a leány nem érted, hogy félek egyedül... Nem érted, hogy nincs mitől? Tudhatnád, hogy nem lehetek messze, ha a szavamat meghallod... tehát ne ordíts. Nem ordítok! hangzott a még mérgesebb kiáltás te ordítasz! Regina kisasszony, csendesebben...
A Nap Szava
Mások Keresik