Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 25.
Ha nem álom, meg kell neki fejteni a rejtélyt, akarom! és akarom! mormogá setéten, azután nyugalmat erőszakolva feldúlt vonásaira, sietett a belépő elé. Nos, kedveltem? kérdé a tudós. A tűz ég! Az athenora izzik! felelte José halkan. Helyes! Izzítsd az anyagot, izzítsd, kedveltem! A tűzben van az erő és feltámadás.
Ő segített megfejteni és kikutatni az ércek és savak rokonszenvét, a magiában és alchymiában pedig oly gyakorlott volt, mint akármelyik mester az elsők között. Hallgatagon nézte munkálkodásomat, csak néha szólva egy-egy útbaigazító szót, egyszerre azonban nyakam köré fonta karjait, átölelt: José, te nem is sejted, kik vagyunk mi! José, te a miénk vagy s a miénknek kell lenned.
José felugrott és párszor végigsimítá homlokát. Mester! Szégyenlem gyengeségemet! mormogá mentegetődzve. Egy szót se! Nemes buzgólkodásod csak dicséretet érdemel. Meg vagyok győződve, hogy most elérjük célunkat... Oh, fiam! kiáltá örömtől ragyogó szemekkel nézegetve a tégelyt, még pár nap s főnixünk kifeszíti biboros fényű szárnyát. José rázta a fejét. Nem, mester!
Midőn José kinyitotta a nagy szekrényt és a bíborvörös kő hajnalpiros sugárzással ragyogta be a komor helyiséget, az agg tudós annyira meg volt indulva, hogy imádatos tisztelettel térdre borult a csodálatos erejű talizmán előtt. Végre! Végre!... csak ennyit bírt mondani, azután viharosan José nyakába borult. Üdv neked, Leonhardus! Jövendölésem tehát mégis beteljesedett.
José azonban nem hallgatott reá, vagy csak szórakozottan felelt.
Amint a szobába lépett, mérgét, boszuját, mindent feledve, legyökeredzve állott meg. A falról Klára élethíven talált arcképe nézett le rá, méla mosolygással. Úgy-e, a megszólalásig híven van találva? Él, beszél és mosolyog! kiáltá Bornemissza, José zavarában gyönyörködve. Valóban! csak ennyit tudott hebegni.
Egyszerre azonban az a kétségbeesett mentő gondolat jutott eszébe, hátha megvallaná Josénak, hogy nem szereti, nem akar nejévé lenni semmi áron. Amilyen büszkének és jónak látszik, tán ha ezt megvallja neki, lemond kezéről. E mentő gondolathoz a vízbefúlók görcsös erejével ragaszkodott. De hogy menjen oda? Egyedül nem mehet a toronyszobába, mely José lakása vala.
Hívásod nélkül nem jöhettem, bár bizonyosan tudtam, hogy ez elébb-utóbb be fog következni... Éreztem, hogy gondolsz reám! Igen José, tudtam, hogy hívni fogsz, mert segítségem nélkül nem találod meg a nagy titkot! Cynthia, te tudod! Te segítesz? Ah, kérlek segíts! segíts! Akarod, hogy segítsek, José? Néked csak akarnod kell! Akard hát! Akarom-e? Akarom, akarom, akarom!
Erre, anélkül, hogy kérdezte volna, megfelelt a lángok közt megjelenő szalamandra: Nekünk az idő időből áll! Nem órák, nem napok, hanem az eredmény után mérjük. A gyümölcs érik, az erő gyarapszik! Mindennap várhatod a bűvös virág kinyíltát! Aludj, José, aludj!
Cynthia! mondd meg nekem, mi emészt engemet? Majd elégek! Vér helyett tűz nyargal ereimben? Felelj! A tűz-sírás közül a szalamandra kacaja hallatszott: A tűz teszi azt, José, a tűz! Ez az őselem! Ebből született a többi három: a lég, a víz, a föld! Ebből születtetek ti is halandó emberek!... Aludj! José! aludj!
A Nap Szava
Mások Keresik