United States or Lithuania ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az athenora belseje izzó tűztengerré változott és a lángok fehéren izzó méhében először csak határozatlan körvonalakban, azután egészen kibontakozva, megjelent a koronás szalamandra, Cynthia arcával, és kedvtelve úszkált, lebegett a lángok tengerében... Cynthia! Cynthia! Sikerül-e most munkánk? susogá halkan, mintha saját hangjától is félne. Aludj, José! Aludj! A négy évszak hosszú!
Ő sohse fogja felfedezni a nagy titkot! Nem hallott kegyelmed semmit? kérdé izgatottan. Mit? A tűz dohog az athenorában! felelé ez feltekintve, José pedig elhallgatott.
A tudomány igaz heve szólott belőled! Most pedig kisérj fel, mert még erőtlen vagyok, azután tedd meg az előkészületeket. José készséggel nyujtá karját, de a tudós csak vállaira támaszkodva lépdelt fel a lépcsőkön...
Te útra készültél? kérdezte Cynthia, midőn magukra maradtak. Téged akartalak felkeresni. Ki az az ember, kiről az elébb beszéltetek? Kellemetlen, akadékos ember! Utunkban volt! felelé José kitérőleg. José, te valamit titkolsz előttem! A férfi szeme csak egy esetben szikrázik oly ádázul és engesztelhetetlenül, mint a tiéd. Mikor vetélytársáról van szó! E pillanatban az öreg Iván lépett be.
Nem vagyok fölhatalmazva a vendéglátásra... felelé José. Leonhardus barátunk nagyon sajnálni fogja a történteket... mondá figyelmeztető hangon. Nem hiszem... felelé José fagyosan. Úgy hát Isten oltalmába ajánlom e házat!
Add ide Albertus Magnusnak a könyvét és Paracelsus »Summa perfectionis magisterii« című munkáját! szólott a tudós mogorván, azután mohón levelezni kezdé a foliánsok avatag lapjait... José pedig annyira elmerült gondolataiba, hogy a tudósnak csakis harmadik, türelmetlen kiáltására kapta fel zavartan fejét... Micsoda napon kezdtünk a művelethez? Hétfőn! No látod, itt a hiba!
Végre, végre mégis közeledünk!... Mit csináltál te szerencsétlen riadt rá egyszerre a harag és elszörnyedés hangján, midőn José a megömledt anyagot egy kalapáccsal kettétörte. Itt ragyog az ősanyag egy atomusa! Az arany lelke! Az ércek nemesítője! kiáltotta vissza José és a törés helyére mutatott.
Te kibékítesz az emberekkel és szép jövőt igérsz nékem, a kedvét vesztett aggnak! Bennem kihalt, de bennetek feltámad az a boldogság, mit én oly korán elvesztettem! mondá ellágyulva. José érezte is ezt, de nem tudott mit felelni rá, mert szívét egyszerre valami fagyos, aggodalmas előérzet szorította össze, midőn a boldog jövőre gondolt.
Ha tehát meghalok, keresd fel egyetlen rokonunkat: José Venegas Herrezuelot. Ő velünk élt, miénknek kell tehát lennie! Halálom után a miénk lehet! Leányom, én beavattalak téged tudományunk titkaiba, te avasd be családunk utolsó tagját, mert mindig csak egy férfiutód bírhatja a Zúlem Zegrik tudományát! Folytassa ő, amiknek én is folytatója voltam s fejezze be, aki erre ki lesz választva.«
José odalépett az athenorához, melyben tegnap éjfélkor közösen oltották ki a tüzet, és ő sem tudta megállani, hogy kezei az izgatottságtól ne reszkessenek, midőn lefeszítette a grafit tégely fedelét. Bornemissza Lénárd visszatántorodott, mert az olvasztótégely fenekén csak fekete, lyukacsossá olvadt anyag setétlett. A caput corvi! vagyis a fekete hollófej! mormogta csüggedten.
A Nap Szava
Mások Keresik