United States or Bouvet Island ? Vote for the TOP Country of the Week !
Huj, be útálom már ezt a földet... Ideje, hogy egyszer már nagyon megverjük azokat a hosszú plundrisokat, különben sohasem megyünk haza. Bál lesz? Az! bólintott fejével az őrmester és belecsapott vidáman a levegőbe, ezért váltottuk fel mi azokat az... izéket, akik előttünk itt nyefelegtek.
Kos orra alatt barna vörös nagy bajusz borzasan terjedt el; míg széles állán s a naptól égett arczain szakálla tüskés állapotja mutatá, hogy ő azt, ha ideje engedi, borotválni szokta. Balja bársony és arany hüvelyű szablyája markolatján nyugodt, jobbjában egy ölnyi hosszaságú vasnyársot tarta, melynek tompa vége a földbe vala ütve.
Hátat fordítottam neki és a pislákoló lámpás felé igyekeztem. Annak a világánál láttam, hogy a feldühösödött vörös nem tréfált, egész kezemfeje egy vér volt, alaposan beleharapott... ideje, hogy a vérzést valamiképen elállítsam.
Ideje, hogy megjelentél, szóla az örömében megijedő Bogdanu, már féltem, hogy a vármegye kezébe kerültél. Ne gondolj arról, hogy valakinek kezére kerüljek, míg kezemben nyársom kerül. Zengett a haramia válasza. De itt az elhatározó pillanat, azért csak erről szóljunk. Van valami okos terved? én már meguntam a hosszú várakozást. Kérdé Bogdanu.
Midőn a vonatról leszálltunk, két szép hölgyet láttunk az indóháznál, folytatta Béla, kik közül az egyik, bár csak röptében rápillantva, gyönyörü volt, s Enyingi ismerte őket. Azonban alig volt ideje köszönni, mert a szinte velünk egyszerre érkező Holcsi kocsira dobta őket, így kell neveznem amaz őrült sietséget, mivel eltávolítá szemünk elől a két leányt, s elhajtattak.
Sina egész készséggel ajánlkozott barátjának a legczélravezetőbb utasitásokat adni, s aztán elbeszélgettek minden egyébb más napi kérdésről, mig eljött a vacsora ideje. „Menjünk együtt a vendéglőbe“, mondá Sina látogatójának.
Szodorayn nem vala nevezetes változás észrevehető, mert nem lévén a Mária halálából származott bú által annyira elfogódva, ideje volt ezen jelenetre előre készülni, rajta csak szomoruságán áttündöklő szerelem uralt, s nyugalmasabb állapotja következésében ismét ő volt a beszéd kezdője.
Közelgett az ebéd ideje s a két jókedvű római a kapitányt is meghívta asztalához, akit láthatólag meghatott a kitüntetés.
Az élesre fent acél könnyen megszalad és az embervér nem jó a sertéstöltelékbe. Alkonyodik, mikor az ebéd ideje beáll, amidőn annak, akit egész nap daraboltak, a torát ülnék. Asztalhoz vonul mindenki. Mindgyárt kezd gyünni az étel mondja a gazda. Gyün is.
Tudni szerettem volna, hogy miféle veszteség érte távollétem ideje alatt a kompániámat. Már mint kik nem fognak hazamenni? Már mint kik?
A Nap Szava
Mások Keresik