Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 1.
Gyere, János, a Rembrandtok és Van Eyckek hazájába, Quentin Massys kékszemü, ábrándos leányai közé, akikhez én is tartozom. Hatalmas, mennyei szépségü szobrokat fogsz mintázni és nem törődsz a háboruval, mint Leonardo da Vinci, mikor a Sforzát megmintázta. Te vagy a legnagyobb művésze a századnak, azt akarom, hogy legboldogabb férfia is te légy a korodnak. Nem szeretsz, János?
Tíz esztendő alatt, amíg a világ legnagyobb csatornájának a közép-amerikai Panama-csatornának befejező munkái tartottak, valóságos kis ország alakult a hatalmas építkezés körül. Nem is falvak, hanem egész városok épültek, amelyeknek házaiban a munkások tízezreinek családjait helyezték el.
Ugy a szerelem olthatatlan szikrája nyugszik néha a szív legmélyebb redőjében homályosítva hatalmas szenvedelmek által, főleg magas lelkű férfiaknál, de a legkisebb inger erős lángokra lobbantja s tűzfolyamban villámolja által a lélek minden erejét. Ezen állapotban volt vitézünk s míg kedvese szerencsétlenségét nem tudá, szerelmes gondolatok épen nem látszának megosztani hadi bajait.
Tán épen azért harapott a kezembe... Elmélkedni fogok ezen a dolgon. Jó éjszakát... Mire másnap reggel kinyitottam szemeimet, félkilenc felé járt az idő. Hatalmas medveálom volt, elég lett volna két medvének. Most azonban auf! És ki ebből az oduból. Készülődés közben körülnéztem és egyáltalában nem éreztem semmi meglepetést, amikor láttam, hogy még mindig egyedül vagyok.
Végighordozva tekintetemet a nyugatra és észak-keletre eső láthatáron, megállapítottam, hogy az egész hatalmas vidék megtisztult az emberi hangyák nyüzsgésétől. Az ütközet messzire elhúzódhatott. A nyugatra eső dombokon semmit sem láttam. Az összes ágyúütegek eltűntek róluk, pedig mennyi volt! Egy láng volt órákig az egész beláthatatlanul hosszú vonal. Most, ime, semmi. Mindenütt kopár dombhátak.
A túlerő kilendített helyemről, mint az ingát, a hatás azonban elmúlván, visszalendülök előbbi helyzetembe. Gyerünk! Az erdő szélén egy pillanatra megint megállottam. A láthatár peremén északi irányban hatalmas vörös fény úszott az égen. A felgyújtott jezernica falu égett ott lenn a jezernicai völgyben, ahová a mieink ismét visszaszorították az oroszokat.
A kapitány úr ragyás arca lángolt a dühtől. A kutyák... a kutyák... sziszegte felbőszülve. Az égő épületek ezalatt rendre összerogytak. Amikor a hosszú földszíntes lakóház fedele összeomlott hatalmas szikrafelhő vágódott fel nyomában a levegőbe és oly vastag füst csapódott szét, hogy egy-két pillanatig mindnyájan eltűntünk benne.
Istenem, Istenem! siránkozott az öreg asszonyság, hogy nekem esik ez a két hatalmas férfi, mintha rászorulnának az én tanácsomra! Ez nem felelet, mondá Atlasz úr mogorván.
Zin-Zin maga is elhitte, hogy ő hatalmas ember, s most már egész biztonsággal lépett be a hatodik mandarinhoz, aki a pénzre vigyáz a mennyei birodalomban, hogy az valahol meg ne pihenjen, hanem szüntelen repüljön egyik kézből a másikba. Hát, hogy lesz, mint lesz? kérdé tőle a fináncz-mandarin. Minden jó lesz, összehivom a tatár országgyülést. Az még jó lesz.
A rabszolgák a város kapuja elé értek, de az aedilis nem állapodott meg az utasok fogadójában, amelynek homlokát kőből faragott daru díszítette. A gyaloghintó áthaladt a hatalmas kapubolt alatt a hajcsárok, teherhordók és fügeárusok között, akik a fal vasgyűrűjébe tűzött fáklya vörhenyes fényében csoportokba verődve zajongtak. Az aedilis összevonta a hintó függönyeit.
A Nap Szava
Mások Keresik