United States or Dominica ? Vote for the TOP Country of the Week !
Semmi! viszonzá majdnem szomoruan a leányka. Egyáltalában azt hiszem, ő nem sokat törődik velem. Én az ellenkezőről vagyok meggyőződve, mondá hévvel a grófné, mint a ki nem akar egy kedvencz eszméjétől megválni. Jakab nem az az ember, ki valakivel játékot üzzön s föltett szándékát halogassa. Nem tartozik a kaczér férfiak közé és ő soha sem mutatott mást irántam, mint tiszteletet és barátságot.
Miből ered ez elhatározásod? kérdé talán akarata ellenére fölvillant örömmel a grófné. Mit ér az én helyzetemben az ő szerelme? jajdult föl új könyekkel Dózia. Nőül nem vehet egy ilyen származású leányt, s én már lemondtam róla örökre! Azt okosan tette, mondá hévvel, majdnem megelégedéssel Eszthey, ki most először érzett és mutatott érdeket a leányka iránt... De mit tud származásáról? Semmit!
Bár sohase jöttem volna nyomára Dózia létezésének, de megnyugodtam benne s azonkívül megesküdtem anyjának, hogy őrködni fogok fölötte s meg is tartottam mindaddig, míg tehetségemben állott. És most nem fogok olyat tenni, mi lelkiismeretemmel nem fér össze. Félnék attól, esküm miatt! Láttad azt a nőt, Dó-zi-a any-ját? kérdé hévvel Eszthey. Beszéltél vele?
Oly hévvel beszélsz, Hermance, mintha saját ügyedet védenéd, mondá enyelegve, de egy bizonyos figyelmeztetéssel hangjában. Ez a megjegyzés Enyingit figyelmessé tette, s most gondolt csak arra, hogy kik előtt pendítette meg a kényes tárgyat, és pár szóval sietett azt bevégezni. Nem tudja, a fővárosban van-e Oroszlay? kérdé Hermance, fölhevüléséből összeszedve magát.
És ő gondoskodott magáról, jobban, mint bárki tehette volna; s azért voltam bátor azt a tanácsot adni, hogy hagyja őt ott, a hol van, hol barátnőre akadt, ki szereti őt s bizonynyal nem hagyja a sors esélyeinek kitétetni. Jakab gróf mindezt szokatlan hévvel adta elő.
E szerint bátran udvarolhatok neki, mondá Enyingi mosolyogva s tréfával akarván visszaállítani az egyensúlyt társalgásukban. A legnagyobb hévvel ostromolhatod őt, csak arra kérlek, ne beszélj nekem arról a szép, kedves leányról, s ne akard rám fogni, hogy reményekre jogosítottam őt; mert ez minden valóságot nélkülöz s nekem kellemetlen!
Nem, nem, azt nem tehetjük, viszonzá hévvel Esztheyné. Botrány lehetne belőle. Ha nyiltan keresnénk, belejönne az az ujságokba, s ezt ő maga legkevésbbé szeretné. De hát hova lehetett? tört ki fájdalommal Oroszlay. Miért rejtőzködik azok előtt, kik szeretik és nélkülözik? Én nem tettem le a reményről, hogy vagy visszatér, vagy tudatja hollétét, mondá Enyingi.
Igaz! mondá félre téve szivarját, megyek és te mit fogsz ma este művelni, nem jön valaki teára hozzád? Nem! Korán lefekszem, mert... Még mindig nem mult el a főfájásod? Jobban vagyok, viszonzá gyorsan a kérdett s hévvel tette hozzá: Azután a kaszinóba mégy? Talán; még nem tudom, ha kivánod, itthon töltöm az estét. De igaz, le akarsz pihenni. Igen! Tehát a viszontlátásra holnap.
Eszthey grófné lesujtva állt helyén s nem tudta kitalálni, mit tegyen, mialatt Dózia érdekkel, feszülten tekintett rá s látta rajta a tusakodást, mi észrevehető csodálkozásra gerjesztette. Most bámul? ugy-e? kérdé gúnyosan Obrenné. Talán azt hitte, tárt karokkal fogadják s még egy doboz czukrocskát is kap gyönyörű viseletéért... Nem, azt nem gondoltam! kiáltott föl hévvel a leány.
Ez a két ember úgy szereti egymást, hogy boldogság várhat csak rájuk s miért áldozzák azt föl képzelgéseknek? mondá Veronika hévvel s igaz szánalommal hangjában. De ez ellen most már semmit sem lehet tenni, viszonzá Hermance grófnő, láthatólag megnyugodva a történtek fölött.
A Nap Szava
Mások Keresik