United States or Kiribati ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mit szándékozol tehát tenni? kérdé Klára. Megszököm innét, elmegyek előle, de hogy is tudta meg ittlétemet? Bizonynyal Oroszlay gróf mondta meg neki. Ő nem! kiáltott föl meggondolatlanul Dózia, azután gyorsan elhallgatott, észrevéve gyanus tiltakozását. Azt hiszem, a gróf nem is tudja a nevemet.
A bérkocsis rendes helyén állt, s midőn őt közeledni látta, elébe hajtott. Jakab gróf szó nélkül ült be a kocsiba s midőn a kocsis útja czélját kérdezte, szép, sötét szemét kutatóan szegezve rá, mondá: Vadász-utcza 12. szám. És a mit várt, bekövetkezett.
Leánya, gróf Hallerné Károlyi Klára, anyja szellemében írja gyermekeiről, délekben és ruhában magyarok maradjanak, az a fő, hogy jó erkölcsük legyen, mert ezen gyökérből kormányozhatják teljes életüket». Ilyen magyar anyát nevelt Barkóczy Krisztina, annak a Károlyi Sándornak imádott hitvese, a kit a mi történetírásunk még most is oly méltatlan vádakkal illet.
Évek előtt, mint mondják, megfojtott egy beteg asszonyt, kitől el akarta venni gyermekét s midőn az azt védelmezte, nyakába mélyeszté körmét és megfojtotta. Évek előtt? kérdé halálsápadtan Bertalan gróf. Mennyi ideje lehet annak? Úgy mondják, félig elévült már a dolog.
Dózia az ajtó függönye mögött állt, midőn Veronika Oroszlayval ő róla beszélt és minden szót hallott a társalgásból. Nem tudva, hogy Veronika vendéget vár, annak nappali szobájába akart menni, midőn a függönyön keresztül megismerte Oroszlay gróf hangját, kitől saját nevét hallotta kiejteni.
Gróf úr, kezdte, a gróf úr ösmer engem, hogy én soha életemben sem voltam hazárd; mindig „zicherre" mentem, ha valamit elkezdtem; és most az egyszer, lássa, hazárd vagyok. Olyasmivel jövök, amit ha nem tetszik megérteni, akkor mind a ketten a rövidet húzhatjuk. De hátha!... Megakadt; biztatást várt.
Mert okvetetlen láttam valahol hasonló szemeket és kifejezést! De hol? Csodálatos, hogy nem emlékszem rá, holott rendesen fényes emlékezőtehetségem van. Ilyen s ehhez hasonló tépelődéssel haladt lakása felé, midőn a ház előtt már messziről föltünt neki Oroszlay gróf elegáns, magas alakja, ki valószínűleg nála volt, s most az ő jövetelére várt föl s alá sétálva az épület előtt.
Körültekintett s az asztalon fekvő könyvek között a czimtárt kereste, de nem találta, s egyik nyitott levélre estek szemei, melynek tartalma csak néhány sorból állt, de előtte érdekesnek látszott, midőn az első betüket elolvasta. Méltóságos Gróf Úr!
Honnét jön ily gondolatokba mélyedve? kérdé Jakab, szokott nyájas modorában szólítván meg őt. Ha magamban vagyok, rendesen dolgaimon tűnődöm. Az én hivatásom sok fejtörést kíván. Előbbre van már azon az úton, melyen, mint a multkor mondta, érdekes fölfedezéseket vár? Sokkal előbbre, de engedje meg gróf úr, hogy most még ne beszéljek arról.
Ha valami érdekel engem, azt nem hagyom abba, míg végére nem járok, viszonzá majdnem gyermekes kérkedéssel az ifjú, s ez igen különös dolog... A tény érdekel vagy a leány? Mindkettő! Valami titokszerűséget látok lappangani alatta s azt akarom földeríteni. Nos, hát szerencsét hozzá! mondá mosolyogva Jakab gróf s kezét nyujtá a fiatalembernek, ki sietve fordult be a palota kapuján.
A Nap Szava
Mások Keresik