Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 26.
Az apothecárius éppen azt fejtegette, hogy micsoda aspectusok és konstellációk között, minő kabbalisztikus számaiban a napoknak kell viszonyba hozni az égi meridiánust a földivel, amely szerint a magicus tükrök hajlását és szögeit be kell állítani, midőn az orvos-doctor uram fitymáló hangon felkiáltott: Spectálják csak kegyelmetek, simplex hadnagyocska létére, minő pávabüszkén lépdel Bornemissza Lénárd uram gyámfia, és a szép Klárának a vőlegénye, mintha a generális botot máris a tarsolyában hordaná.
Bornemissza Lénárd válaszul csak egy elfojtott kiáltást hallatott, azután szélvészként rohant le a toronyszobába. José szintén utána sietett s így egyikük se vette észre, hogy ugyane pillanatban páter Julián lépett az udvarra és tétova nélkül utánuk indult.
Ez magyarázza meg, hogy idegen létemre, minden kérdezősködés nélkül, egyenesen ide találtam az éjfél magányos óráiban. Csudálatos! Valóban csudálatos! mormogá Bornemissza. Lehet, folytatá nyugodtan az idegen, mint két egyforma sympathiának titokteljes működése hozott össze bennünket. Kegyelmed szintén vágyakozhatott társ után.
Valóban, az anyag közepébe rejtve, szabad szemmel alig látható pirosas, kis kristályszilánkocska ragyogott. Bornemissza Lénárd az áhitat és borzadály leírhatatlan tekintetével nézett oda. Mester, a te kezeid végezzék a próbát! figyelmezteté José, és egy ólomgolyót dobott az olvasztókanálba. Bornemissza reszkető kézzel hullatá a parányi kristályszilánkot a megolvadt ólom közé.
Atyám! sikoltá könyörgő hangon Klára és irtózva visszahátrált a feléje közeledő José elől. E pillanatban föltárult a torony kis ajtaja és José halálsápadtan döbbent vissza a belépő magas nőalaktól. Cynthia! hebegék rángó, színtelen ajkai. Én vagyok, José! Esküd betelt! Érted jöttem! Nem megfogadtad, hogy a miénk vagy?... Mit akar és ki ez a turbulens persona? kérdezte Bornemissza zordonan.
»Die 21-ti Octobris. Miként a szerencsétlenül járt tudós úr óhajtá és meghagyá nekik, ma esküdtenek, a legnagyobb csendben és visszavonultságban, egymásnak sírig tartó hűséget Clara Bornemissza és Stefanus Véglyessy de Véghlyes... Én kötém össze kezeiket az egyház áldásával.
A negyvenegyedik napon kioltották a tüzet és midőn felfeszítették az olvasztóedény fedelét, halk elmosódott dörej hallatszott és egy pillanatra, mintha rózsaszínű villám cikázott volna keresztül, gyönge hajnalpírforma fény villant meg a laboratóriumban. Győztünk! kiáltá Bornemissza, midőn ezeket a tudósok által leírt biztató előjeleket megpillantotta!
Bornemissza Lénárd tűnődve nézett e jelekre. Idáig csak meg tudom fejteni a jelképekbe rejtett utasításokat... Egyszerre azonban a meglepetés tompa kiáltásával ugrott fel ültéből. Ébren vagyok, vagy álmodom? suttogá izgatottan. E könyvnek minden sorát, minden betűjét már kívülről tudom! Honnan jönnek hát ez ismeretlen sorok, ez egészen új kikezdés bele? Ez csalékony káprázat! Hallucináció!
Ezzel végződtek a levél sorai és Bornemissza dühös, szikrázó szemekkel, lüktető halántékkal járt alá s fel a hosszú teremben, majd egyszerre a kiülő rostéllyal védett ablakhoz lépve, kibámult a setétségbe, mert eközben már beállott az est és a terem szögletében álló nagy tokos óra száraz, egyhangú ketyegésével már nyolc óra felé tolta a mutatót.
Amint a szobába lépett, mérgét, boszuját, mindent feledve, legyökeredzve állott meg. A falról Klára élethíven talált arcképe nézett le rá, méla mosolygással. Úgy-e, a megszólalásig híven van találva? Él, beszél és mosolyog! kiáltá Bornemissza, José zavarában gyönyörködve. Valóban! csak ennyit tudott hebegni.
A Nap Szava
Mások Keresik