United States or Guadeloupe ? Vote for the TOP Country of the Week !
Atlasz úr először összeszidta feleségét, mint mindig, mikor valahol kellemetlenség érte s ki kellett valakin töltenie rossz kedvét; azután, mikor az öreg asszonyság sírva fakadt, elrestelte magát, bocsánatot kért tőle, megveregette vállát és megvallotta, hogy ez a festő tette ilyen haragossá. Talán nem tud elég jól festeni? kérdé az öreg asszonyság.
Sok ám a piaci légy, dünynyögte a csárdás, de nem merte hangosan mondani. Csak figyelte azután, erre ugyan ráért, hogy ácsorog az asszony estefelé a csárda előtt és elnéz a messzeségbe, ahol pedig nem igen volt egyéb látnivaló, mint egy egy kútgém. Arra sandított a csárdás is titokban. Még a tenyerét is a szeme elé tolta ellenzőnek, hátha úgy jobban látna.
Véleménye kijelentésszerűen hangzott, s amikor így szólott: „már bocsáss meg édesem", abban körülbelül ez volt: „hallgass lelkem; azt én jobban tudom." Ő hozta össze az emlegetett „bizottságot", amelyet azután a maga képére alakított és gyúrt. Ebben nemcsak nagy ösmeretsége és rengeteg összeköttetése, hanem az is segítette, hogy olyan ozsonnákat hét vármegyében senki sem adott, mint ő.
A mintázásban elsősorban a mozgásképzeteket kell ábrázolni, s csak azután derül ki, hogy azok hogyan hatnak, mint látóbenyomás. A látóbenyomás azután csak a kritikus szerepét tölti be, befolyását már nem érvényesíti a képzetben.
Szép dolog, bizalmat követelni, s a bizalom palástja alatt elárulni hitet, becsületet, szerelmet. Most már nem erről van szó, most már a büntetés jő. Először ő, azután te. Félre tőlem! Előbb azzal a másikkal számolok. Nagy erővel ellökte magától atyját, ki e szavakra ijedten eléje lépett s vissza akarta tartóztatni. Atlasz úr valóban meg volt ijedve. Erre soha sem gondolt.
Akár bámulatosan finom látása, akár természetes ösztönei vezették meg lehetett benne bízni, hogy amit megfigyel, igaz. Összefogta szakadozott szoknyácskáját és még egyszer intett, hogy maradjak veszteg. Azután félrehajtotta a bokrok sűrű levélzetét és az így támadt nyiláson keresztülbújva egy kígyó nesztelen ügyességével eltűnt szem elől.
Minden egyes betü kiöntése után fel kellett nyitni az öntő-szerszámot, ki kellett belőle venni a kiöntött betüt és a kis homorú formát, az odort is. Azután az odort újra belehelyezni, a szerszámot újra becsukni ... így folytathatták lassan az öntést.
Te fogalmaztad? Persze, hogy én. Azután leirattam. Azután elveszítettem nálad. Hogy én megtaláljam?! Csak nem képzeled, hogy ilyen levelet éppen nálad igazán el lehet veszíteni? Akkor mégis megcsaltál. Féltékenynyé akartalak tenni. S én nem voltam és nem vagyok féltékeny; nem is leszek! értette uracskám? értette? A szobában hirtelen árnyékos borúlat támad egy pillanatra.
Én sárga hazai sligovicám legutolsó pár kortynyi maradékát kotyogtattam le a torkomon, azután fülön ragadtam az üres üveget és kiröpítettem a barlang száján a bokrok közé. Schluss! Egy cipelni valóval kevesebb. Ezalatt egészen leszállt az alkony, a barlang közelében levő bokrok lassankint össze kezdtek folyni a homállyal és a leszálló sötétség mindegyre nagyobbá és áthatatlanabbá vált.
Engedelmesen kulcsolta át a nyakamat és ott, ahol voltunk, a kedvesem lett. Másnap reggel fölébresztettem egy gyöngéd csókkal. Úgy tetszett, mintha tegnap óta csodálatosan megszépült és megnőtt volna. Amikor hirtelen kinyitotta szemét és talpra szökött, egy pillanatig tétován tekintett rám, azután lehajtotta fejét és mélyen elpirulva sütötte le tekintetét a földre.
A Nap Szava
Mások Keresik