Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 22.
Aztán bevezetem a könyvbe, nézze: Kelemen János városi tanácsnok, koma a szegény kis fiamat tartotta a keresztviz alá, hetven év. Ez itt ki van huzva. Időközben elköltözött Bécsbe, most már semmi közöm hozzá, ez a másik pedig tömlöczbe került csalásért, hát ezzel se törődöm. Aztán mi haszon van ebből a könyvből? Sok, nagy haszon, engem nem érnek meglepetések.
Egyszerre szeméből és kebléből vakító lángok lövelltek elő... azután dörgő roppanások között a falak és oszlopok inogni, omladozni kezdtek és Istvánnak éppen csak annyi ideje maradt, hogy a félig eszméletlen Klárát karjaiba kapva, a kis ajtó tömör boltozatán át az utcára meneküljön vele, midőn égig villanó lángok és földetrázó dörgés, ropogás között az egész torony összeomlott, maga alá temetve mindent.
Az 1700-ik évben Leányvár sánczainak lerontása elrendeltetett; e rendelet végrehajtásával Kanta János szolgabiró bizatott meg: kitől midőn tudakoznák: miért rontatnak le Leányvár erősségei? tréfás komolysággal válaszolt: Azért, hogy ennek történetéből ne vonjon a maradék olyan következtetést, hogy a férfinak néha a nagyobb bajok elől a nők kötője alá bujni tanácsos. Jósa István.
A falusi kert estikéi már javában nyiladoztak, minthogy alkonyodott. Messziről olyan porfelhő nyúlt a kertek alá, mintha füstöt hajtott volna erre a szél. Ott vonult a csorda hazafelé a községi legelőről. Az urasági udvar gömbakácaira százával telepedtek a verebek: itt volt rendes éjjeli szállásuk. A fák alatt egy cirmos kandúr nyalogatta a száját s a verébszállás felé pislogott.
A második kettő még állotta egy darabig a veszedelmet s aztán az egyik ezek közül is elbukott, egészen be a viz alá. Esésében oszlopot fecskendezett föl a vizből és sárgás lével lett tele a kocsi. A negyedik reszketve állott.
Az öreg olyant szorított maga alatt a lovon, hogy az állat nyivogni kezdett s nekiindult a viznek. Az ár azonban visszasodorta a fa alá. Azalatt a kocsit döngették a hasábok. Már majdnem szétmállott az öble is. Kerekei már összetörtek s most már igazán a viz himbálta az egészet, mint valami ladikot. A leány ujra visszaesett az ülésre s azon gondolkozott, hogy mi az, ha az ember megfullad a vizben.
Társa, amely véletlenül a kertbe jutott, karónyira dagadt, míg emez épen csak hogy él az ablak mellett és leveleit oly kétségbeesetten nyújtogatja a nap felé, mintha el akarná velük fogni, hogy ne szálljon le sohasem a föld alá, sötétséget reá ne hagyjon. A földből táplálkozó élet mind szereti a napot, de így talán egy sem.
A szerencsétlen fiatal orosz hadnagy nyitott szemekkel, megkeményedett, kitátott szájjal hanyatt feküdt a kemény földön. Görcsösen összehúzódott csizmás lábait maga alá szorította, karjait szétterpesztette... mellkasa egészen behorpadt... Dereka alatt egy csomó vér. A lóról való lezuhantában valószínűleg kardja kosarára esett, az szakította föl derekát az ágyéka táján.
Bornemissza uram minden hajadoni erényekkel ékeskedő leánya, Clara, és öccse Véglyessy István, a kijáró boltozata alá menekülve, mindeneknek csudájára épen és sértetlenül maradtanak, és az ő kétségbeesett lamentációik és jajgatasaik segélyre serkenték az embereket, úgy, hogy tüstént az omladékok eltakarításához fogtanak. Szörnyűséges pusztulás képe tárult fel ottan.
Az emberek elfordították tekintetüket s megátalkodott tekintettel, összeszorított ajakkal mentek tovább. A kapu előtt asszonyok és gyermekek jajveszékeltek, egyenkint eresztették be őket az udvarra s átadták nekik a halottjaikat. A sebesülteket benn ápolták a gyárban, a nagy szövőterem megtelt ágyakkal, melyek közt föl és alá járt egy-két csendőr. Délután megkezdődött a temetés.
A Nap Szava
Mások Keresik