United States or Albania ? Vote for the TOP Country of the Week !
Most már a fácánok is éjjeli szállás után néznek, hogy odalent, a bokrok alján, baj ne érhesse őket. Heki emelgeti lógó fülét, úgy bámul a kakatoló kakasra. Fent érces károgással húz át egy szürke varjú; az is éjjeli szállásra megy, a fészkéhez, amely a nagy erdők egyik magányos fáján várja.
Mindezt csak azért említem meg, hogy lássék, mennyire távol élünk mi ott az erdők mélységében mindentől, ami kultúrának és általában polgári életnek neveztetik.
Így elmélkedett a kert illatos bokrai között szivarozva, s nézte a fehér felhőket és később a szeliden alászálló napot, mely lángtengerbe önté végső sugaraival a csöndes tájat, s az erdők fáinak sötétzöld koronáit, midőn egyszerre kocsizörejt hallott és megriadva ugrott föl helyéről. Az épület előtt uri fogat állt meg s Eszthey ugrott le arról.
Messze van ide az én hazám... nagyon messze vannak kedves erdeim... roppant messze az erdésztanya, mely gazdátlanul szomorkodik az erdők mélységében... Hogy jutna el odáig egy ilyen gyönge jószág, mint ez a Regina, szegény... Olyan ez tisztára, mintha egy hangya fogadkoznék, hogy elvándorol Magyarországba.
Én nem érzem találva magam, azonban beszéljünk másról. Hajlandó volnál egy szivességet tenni nekem? A legnagyobb örömmel. Birtokot akarok vásárolni, s szeretném, ha eljönnél velem, midőn azt megtekintem. Szivesen, de nem értek hozzá és bámulatba ejt, hogy te, ki uradalmakkal birsz, birtokot akarsz venni. Hol? Egy szép vidéken, hol erdők vannak.
Meg kell jegyeznem, hogy az uram is csak az erdei vadászatnak a bolondja; a többi hidegen hagyja. De az erdők csudás útvesztőiben lopódzni, szarvas vagy vadkan után: ennek még a gondolatára is felvillanyozódik. Nos, én elhatároztam magamban az ő lekicsinylő véleménye után, hogy most már csak azért is vadász leszek; megmutatom én az uramnak, hogy ott is asszony az asszony, azaz: helyt áll.
Engem eleinte valósággal elkábított a nagy lárma és a sürgő-forgó roppant elevenség, amely mindenfelől egyszerre csapott le rám. Az erdők örökös csendje és békéje után most egyszerre ez a lármás zaj, nem csoda, hogy szinte belekábultam, míg lassankint valahogy mégis hozzá tudtam szokni.
Mentem tovább, egymagam; minden lépésemre úgy vigyáztam, mintha attól függött volna az életem. Egyetlen gallyacska sem roppant meg a cipőm talpa alatt. Magamat is olyannak éreztem, mintha az erdők vadja volnék. Párducsompolygással haladtam előre, ki a völgyig, amelynek a tisztása hirtelen világossággal nyilt meg előttem. Ott még jóformán nappal volt.
A Nap Szava
Mások Keresik