Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 16.
Mindezt föl kell derítenünk, addig legyen türelemmel és ne árulja el összeköttetésünket, mondá, gyöngéden simogatva Jakab a leányka kezét, melyet kezében tartott, s mely az izgatottságtól reszketett. És ismét elválunk, ismét oly soká nem fogom látni? kérdé könyes szemekkel Dózia, s zokogva borult az ifjú keblére, ki csókokkal halmozta könytől ázott arczát. Csak rövid időre, drágám!
Ne mondja ezt, grófnő, hisz mérhetetlen az, a mit én e határozatommal veszitek! kiáltott föl zokogva Dózia, Nekem nincs más menedékem e kopár falakon kívül, s itt kell töltenem egész életemet. De miért teszi? Egészségtelen képzelődés, a mit cselekszik és azt hiszi, hogy valami hősies tettet követ el, pedig csalódik. Én gyávaságnak tartom elhatározását.
Ki akar neki szolgáltatni? kérdé rémülten a leány. Mit tehetek? Klára! kiáltott föl zokogva Dózia s hozzáfutott és kebelére vetette magát.
Hátranézett, kereste s mikor visszament és a kőkerítéshez dülve, zokogva találta, méregbe jött. Hagyd már abba! Ugy siratod, mint valami uri asszony siratná, ha csak egy volna neki. Van még otthon elég s jön még több is. Mert a szegény emberhez jön az is, a minek a gazdaghoz kellene menni... Az isten adta. Az, de a költséget nem adja hozzá.
Klára könyörgésre kulcsolt kezekkel sietett atyjához, ez azonban parancsolólag mutatott a ház felé. A leány zokogva távozott. Bornemissza erre oly rettenetes szavakkal illette az ifjút, hogy ez halálsápadtra válva, dühtől torzult arccal kapott kardjához, csakhamar azonban feje csüggedten mellére hanyatlott és némán távozott. José erre tombolni, kacagni szeretett volna örömében.
Egy darabig némán nézegeték egymást, míg az öreg Szirmay István félig zokogva e szavakban árasztá ki szívének mély búját. Hol van az a hyenáknál dühösebb haramia, ki ezen ártatlan teremtés liliom virulását meggyilkolta? Segíts meg, Istenem, erősítsd bűnös lelkemet, nehogy kétségbeessem véghetetlen jóságod felett. Ki a gyilkos? riada Szodoray a két fogoly rablóra.
Majd egyszer, máskor, ha mindketten nyugodtabbak leszünk, elmondom neked azt a történetet, mit csak félig ismersz és abból nem itélhetsz. Légy elnéző irántam. Bár érzem, hogy nem érdemlem meg jóságodat. De Hermance zokogva borult férje keblére, ki meleg csókokkal halmozta el homlokát, ajkát, haját és sokáig tartották átölelve egymást...
Barátom, segítségét kérem! esedezék szorongó hangon. Tudja, mi történt tegnap? Nem, Klára, nem tudom! monda tettetett őszinteséggel. Barátom, ha lehet, segítsen, atyám egy rokonunkhoz, messze felvidékre akar küldeni hosszú, hosszú időre! monda hevesen zokogva. Nem akar elmenni, Klára? kérdezé csendesen. Szeretnék meghalni! Jól van Klára, számítson rám, önért mindent megteszek!
A Nap Szava
Mások Keresik