Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 15.
Az érsek aggodalommal vette észre, hogy az iszákosságra vonatkozó vád alighanem alapos. Az ebéd vége felé odainti a hajdut: Hány volt már? Most viszem a tizenhetediket. Az érsek figyelemmel vizsgálta vendégét, nem vesz-e észre rajta valami változást. Nem volt azon egy szikra sem, egy korty nem sok, mintha annyi bort sem ivott volna. Az üvegek még folyvást ürültek. A huszonnegyedik járja már.
Az ember megismerkedik egymással, mert kénytelen vele s ott ül aztán egy szép esős idő alkalmával a veranda alatt X. gróf, Y. grófné két kis fiával, Z. gyapjukereskedő, 2. szinész, A. gőzhajó-kapitány, C. tiszttartó, D. lapszerkesztő, E. orvos, F. tisztelendő ur, G. dandy, azután táblabiró Tallérossy fon Zebulon, aztán meg egy vad poéta.
Szoknyát viselt az istenadta, tehát leány volt, vagy asszony, de milyen rongyos! És milyen kócos. Milyen ágrólszakadt. Amikor kibújt az erdő bokrai közül és megpillantott, egy ideig csak mereven nézett rám, mint a vad, ha a vadászt váratlanul meglátja és menekülésre már nincs ideje. Szinte látni véltem, mint tágulnak és húzódnak össze az orrcimpái... s mily sebesen dolgozik melle a félelemtől.
Éreztem, hogy nagy csomó vér fut az arcomba és egész testemet megborzongatja valami nyálkás hideg... Regina merőn nézett a láthatár alá húzódó fekete pontokra, azután megragadta karomat és talpraszökött. Gott... én már látom... én már látom rebegte kétségbeesve, miközben fölkapta nagykendőjét és riadt szemei az üldözött vad rémületével fordultak az erdő felé, azok jönnek ott... Szent isten...
Csak rajta! hiszen még gyilkolásodra is atyánk s az emberek áldása fog ömleni, mint szomjú torokba a bor. Viszonzá a haramia vad, nyers gúnyolással. Én ugyan e halott előtt haramia létemre sem gyilkolok, mert az elöntött vér meleg esőkint nevelhetné az átkot.
Az utasok lármájára a vad állat fölriadt, s egyik gyermeket fogai közé ragadván a sűrűben eltünt, s az üldözők többé föl nem lelték, engem a magtalan kalmár saját fia gyanánt nevelt, s téged bár tépett volna szét azon farkas, úgy nem lenne testvéred kénytelen testvérét az akasztófára segíteni.
A pokoltorok kiokádta rájuk az ördögöt és az ördög valamennyit megfojtotta! visította vad örömmel a leány. Megragadta kezemet és maga után ráncigált, hogy közelebb kerüljünk a megjelölt helyhez. Ah! Most már láttam, miről van szó. A törpe borókabokrok között huszonnyolc orosz katona élettelen hullája hevert. Legszélről egy lóhulla, valamivel tovább mellette a gazdája holtteste.
Alapja volt mind a kettőnek egy-egy megtörhetlen, s talán vad és ádáz akarat, mely nem eredetében, csak munkálatiban különbözött, Tivadarnál a jóban, Gregornál a roszban tüntetvén ki magát.
Furcsán hangzottak ezek a megszokott intések ebben a vad dulakodásban, szinte bosszantották a füleimet. Olyan ez, mintha egy vén tyúk szokásból kotkodácsol... Bizonyos, hogy szörnyű izgatottságában nem is tudta az öreg úr, mit beszél. Egy másik bizonyosság azonban még szörnyűbb hatással lehetett rá. Ezen a szakaszon nem bírtunk az ellenséggel... ezt észre kellett venni.
A Nap Szava
Mások Keresik